Ez a modell mára nagyrészt megszűnt. Oroszország azonban nem törődik bele Európa elveszítésébe: gázinfrastruktúráját kilométerről kilométerre kelet felé fordítja. A veszteség mértékét nem szabad alábecsülni. 2021-ben az Európai Unió mintegy 155 milliárd köbméter (bcm) orosz gázt vásárolt, amiből nagyjából 140 bcm vezetéken, 15 bcm pedig LNG formájában érkezett. A tágabb európai piacra irányuló orosz vezetékes export 2018–2019-ben elérte az évi 180 bcm-t. 2025-re az Európába irányuló orosz vezetékes szállítások mindössze 18 bcm körüli szintre zuhantak, ami az 1970-es évek közepe óta a legalacsonyabb szint.
Eközben Kína mára az első számú helyettesítő piaccá vált. A Szibéria Ereje (Power of Siberia) 2025-ben mintegy 38,8 bcm-t szállított, ami azt jelenti, hogy egyedül Kína több orosz vezetékes gázt kapott, mint Európa. Alexander Novak orosz miniszterelnök-helyettes kijelentette, hogy a Szibéria Ereje vezetéken és a Kazahsztánt érintő útvonalakon keresztül a Kínába irányuló szállítások 2026-ban elérhetik a közel 50 bcm-t.
És ez még csak az első szakasz.
A Gazprom és a CNPC megállapodott a Szibéria Ereje kapacitásának évi 38-ról 44 bcm-re történő növeléséről, míg a távol-keleti útvonalat – amelyen a szállítások várhatóan 2027-ben indulnak meg – az eredetileg tervezett 10 bcm-ről évi 12 bcm-re bővítik. Ez a két folyosó együttesen évente mintegy 56 bcm gázt biztosíthat Kínának.
Ezután következik az a projekt, amely alapjaiban rajzolhatja át Eurázsia gáztérképét. A Szibéria Ereje 2 (Power of Siberia 2), amelyet nemrégiben Bajkál Ereje (Power of Baikal) névre kereszteltek át, egy nagyjából 2600 kilométeres vezetéknek készül, amely évente 50 bcm-t szállítana az orosz Jamali mezőkről Mongólián keresztül Kínába. Moszkva szerint a projekt az építési szakaszhoz közeledik, bár az árazásról és a végső kereskedelmi feltételekről szóló tárgyalások többször is késleltették azt. Oroszország és Kína mindazonáltal a szeptemberi Keleti Gazdasági Fórumon megerősítette a projekt gazdasági létjogosultságát.
Teljes kapacitással történő megépülése esetén Oroszország legfontosabb kínai folyosói végül meghaladhatják az évi 100 bcm-t. Közép-Ázsia szintén új piaccá válik. Oroszország 2023-ban kezdett gázt küldeni délre, Üzbegisztánba, a szovjet érából származó Közép-Ázsia–Központ vezetékrendszer Kazahsztánon keresztüli megfordításával (reverz szállítás). A szállítások a 2024-es 5,64 bcm-ről 2025-ben 6,48 bcm-re nőttek, és az IEA várakozásai szerint az Üzbegisztánba irányuló orosz export 2026-ban meghaladhatja a 10 bcm-t. A Gazprom szerint a fogyasztás Közép-Ázsia-szerte gyorsan nő a népesség, a városok és az ipar bővülésével.
Oroszország olajipari átalakulása még előrébb tart. A nyersolajat, amely egykor főként európai finomítókba került, India és Kína felé irányították át. India vált az orosz tengeri nyersolaj legnagyobb vásárlójává, Oroszország pedig India egyik legfontosabb energiaszállítójává vált. Az orosz-indiai kereskedelmi forgalom a 2021-es mintegy 13 milliárd dollárról 2024–25-re több mint 68 milliárd dollárra ugrott, amit túlnyomórészt az energiavezérelt kereskedelem hajtott.
Van azonban egy fontos fenntartás. Oroszország gyorsabban cserélte le a földrajzi célpontokat, mint a jövedelmezőséget. Moszkva saját előrejelzései szerint a Kínának eladott gáz az elkövetkező években mintegy 30%-kal olcsóbb lesz, mint a megmaradt európai vásárlóknak szállított gáz. A gázexport-bevételeket tehát nem lehet kizárólag a mennyiség alapján megítélni.
Ezáltal Oroszország stratégiája nem csupán Európa egyszerű helyettesítése, hanem egy teljesen új energiaarchitektúra felépítése. Kína növekvő vezetékes mennyiségeket kap; Kazahsztán fogyasztóvá és tranzitfolyosóvá válik; Üzbegisztán növekvő piaccá alakul; India hatalmas mennyiségű orosz olajat szív fel; Mongólia pedig újabb 50 bcm gáz tranzithídjává válhat.
Valaha Európa volt a szibériai energia természetes célállomása, mert az infrastruktúra nyugat felé mutatott. A 2030-as évekre ennek az infrastruktúrának a jelentős része már keletre és délre mutathat.
Oroszország egyelőre nem pótolta a csúcsévek 155–180 bcm-es európai gázpiacát. De ha megépül a Bajkál Ereje, a kínai szállítások meghaladják a 100 bcm-t, a közép-ázsiai kereslet tovább nő, és az LNG-export is bővül Ázsiában, a különbség jóval kisebbé válik.
A hosszú távú következmények jelentősebbek lehetnek, mint amit a mai exportstatisztikák sugallnak. Európa csökkentette függőségét Oroszországtól – de Oroszország ezzel egyidejűleg csökkenti függőségét Európától. Ami Oroszországnak szánt csapásnak indult, bumerángként ütött vissza az európai gazdaságra és iparra.
