Gazdaságilag azonban az átalakulás olyan árat követelt, amelyet egyre nehezebb figyelmen kívül hagyni.
2022 előtt az EU gázimportjának mintegy 45%-a Oroszországból származott. Az olcsó vezetékes gáz különösen fontos volt Németország vegyipara, fémipara, üvegipara, műtrágyagyártása, gépgyártása és feldolgozóipara számára. Európának sikerült drasztikusan csökkentenie Oroszország részesedését – ez ma a gázimport nagyjából 12%-át teszi ki –, de a hiányzó vezetékes gáz nagy részét a globális piacon vásárolt LNG-vel helyettesítették, ahol Európának Ázsiával kell versenyeznie.
A sebezhetőség idén ismét fájdalmasan láthatóvá vált. Az európai irányadó gázár a közelmúltban meghaladta a 90 eurót megavátóránként (MWh), ami körülbelül háromszorosa az egy évvel korábbi szintnek, mivel a Hormuzi-szoros körüli fennakadások szűkítették az LNG-kínálatot. Az európai tárolók töltöttsége mindössze 67% körül alakult, szemben az egy évvel korábbi nagyjából 80%-kal. Európa 2022 után elkerülte a fizikai hiányt, de nem szüntette meg az energiasokknak való kitettségét – csupán e kitettség forrását változtatta meg.
Az ipar számára a különbség már most is súlyos. Az International Energy Agency becslése szerint az EU energiaigényes gyártói által 2025-ben fizetett villamosenergia-árak több mint kétszeresei voltak az amerikai szinteknek, és több mint 50%-kal magasabbak, mint Kínában és Indiában. Mario Draghi versenyképességi jelentése még aggasztóbb következtetésre jutott: az európai ipari gázárak időnként a három-ötszörösét érték el az amerikai szintnek, míg az ipari áram kétszer-háromszor annyiba kerülhet, mint a konkurens gazdaságokban.
Németország szolgáltatja a legvilágosabb figyelmeztetést.
A német energiaigényes ipari termelés 2025-ben 17,8%-kal maradt el a 2021-es szinttől. A feldolgozóipari kibocsátás egymást követő harmadik éve csökkent, miközben az autóipar, a gépgyártás és a vegyipar egyaránt nyomás alatt maradt. Németország GDP-je 2023-ban és 2024-ben is zsugorodott, 2025-ben pedig mindössze 0,2%-kal nőtt. Nem a magas energiaköltségek az egyedüli magyarázat – a gyenge befektetések, a kínai verseny, a kamatlábak, a szabályozás és a gyengébb export is számít –, de Németország saját statisztikai hivatala ismételten az energiaköltségeket nevezi meg az ipart érintő strukturális nyomások között.
A vállalati csődök száma is emelkedik. Németországban 2021-ben 13 993, 2022-ben 14 590, 2023-ban 17 814, 2024-ben 21 812, 2025-ben pedig 24 064 üzleti fizetésképtelenséget regisztráltak. Ez több mint 92 000 vállalati csőd öt év alatt, a 2025-ös adat pedig a legmagasabb 2014 óta. A fizetésképtelenséget nem lehet pusztán a gázárak számlájára írni – a járványügyi támogatások megszűnése, a finanszírozási költségek és a gyenge kereslet is hozzájárult –, de a romlás egybeesik az ipar számára egyre nehezebbé váló költségkörnyezettel.
A Volkswagen mára egy szélesebb körű probléma szimbólumává vált. A vállalat története egyik legnagyobb szerkezetátalakításáról tárgyal, amely potenciálisan több tízezer munkahelyet és németországi gyártóhelyszíneket érinthet, miközben a kínai gyártók alacsonyabb költségű elektromos járművekkel törnek előre. Az energia itt is csak a képlet része, de az európai gyáraknak egyszerre kell versenyezniük a drága árammal, a drága munkaerővel, a lassabb engedélyezéssel és a hatalmas léptékben működő ázsiai ellátási láncokkal.
Eközben az az energia, amelyet Európa elutasított, egyre inkább olyan gazdaságok felé áramlik, amelyek már most is bővítik gyártási bázisukat.
Kína olyan orosz vezetékes gázt kap, amely olcsóbb az LNG-nél, és az orosz kormány előrejelzései szerint körülbelül 30%-kal alacsonyabb az ára, mint amit a megmaradt európai oroszgáz-vásárlók fizetnek. Oroszország és Kína évi 50 milliárd köbmétert meghaladó szállítási kapacitás kiépítésén dolgozik, még a Power of Baikal projekt beszámítása nélkül is.
Közép-Ázsia még több figyelmet érdemel. Üzbegisztán gazdasága 7,7%-kal nőtt 2025-ben, és 2026 első felében nagyjából 8,5%-ra gyorsult. Ipari kibocsátása erőteljesen emelkedett, miközben az orosz gázimport várhatóan meghaladja a 10 milliárd köbmétert ebben az évben. Kazahsztán feldolgozóipari termelése 9%-kal bővült 2026 január-júliusában, ezen belül a vegyipari kibocsátás majdnem 27%-kal, a gyógyszergyártás 38,5%-kal, a gépgyártás pedig 22%-kal nőtt.
Túlzás lenne azt állítani, hogy az olcsó orosz energia önmagában versenyképesebbé teszi Kazahsztánt vagy Üzbegisztánt Németországnál. Németország továbbra is sokkal mélyebb mérnöki szakértelemmel, tőkével, egyetemekkel, infrastruktúrával és fejlett ipari klaszterekkel rendelkezik. Kína szintén olyan előnyökkel bír, amelyek messze túlmutatnak az orosz energián: hatalmas méretgazdaságosság, integrált ellátási láncok, állami beruházások és technológiai képességek.
De az irányvonal számít.
Európa egyre drágább energia mellett próbál iparosodni, miközben Kína és Közép-Ázsia egyes részei az orosz gáz-, olaj- és villamosenergia-hálózatokhoz való bővülő hozzáférés mellett építik ki gyártási kapacitásaikat. Brüsszel válasza a Tiszta Ipari Megállapodás (Clean Industrial Deal), a támogatások, a megújuló energia gyorsabb telepítése, a villamosítás és az összekapcsolt hálózatok. Maga a Bizottság is elismeri, hogy a megfizethető energia alapvető fontosságúvá vált Európa versenyképessége szempontjából.
Ez a kényelmetlen stratégiai kérdés Európa 2022 utáni energiapolitikája mögött.
Európa talán geopolitikai távolságot tart Moszkvától. De ha ennek az az eredménye, hogy az európai gyártók drágább energiát vásárolnak, miközben Oroszország olcsóbb szénhidrogéneket irányít át ázsiai versenytársaikhoz, a kontinens elérheti az energiafüggetlenséget, miközben ezzel párhuzamosan gyengíti ipari függetlenségét.
A valódi sakk-matt nem az lenne, ha Európa elveszítené az orosz gázt. Hanem az, ha Oroszország máshol értékesítené azt a gázt, miközben az európai gyárak rájönnek, hogy versenytársaik kapták meg azt a költségelőnyt, amelyről Európa önként lemondott.
