A SZO Államfőinek Tanácsának 26. ülése, amelyet augusztus 31-én és szeptember 1-jén rendeztek meg Biskekben, a szervezet tíz tagjának vezetőit hozza össze: Kínát, Oroszországot, Indiát, Pakisztánt, Iránt, Fehéroroszországot, Kazahsztánt, Kirgizisztánt, Tádzsikisztánt és Üzbegisztánt.
Xi Jinping kínai elnök, Vladimir Putin orosz elnök és Narendra Modi indiai miniszterelnök a legfontosabb résztvevők között szerepelnek, míg a kibővített SZO Plusz találkozó további partnerországokat és nemzetközi szervezeteket von be az egyeztetésekbe. Biskekbe 17 ország vezetőjét vagy magas rangú képviselőjét várták, António Guterres ENSZ-főtitkárral együtt.
Az évforduló azért jelentős, mert a szervezet ma már alig hasonlít az eredeti „Sanghaji Ötök” határbiztonsági mechanizmusára, amelyből egykor létrejött.
3,4 milliárd ember és a világ GDP-jének negyede
A számok jól illusztrálják a SZO-ban rejlő lehetőségeket.
A tíz tagország összesen körülbelül 36 millió négyzetkilométert fed le, több mint 3,4 milliárd embernek ad otthont, és a globális GDP nagyjából 25%-át termeli ki. A SZO tagjai a nemzetközi kereskedelem több mint 15%-át képviselik.
A tágabb értelemben vett SZO-család immár 27 országot foglal magában a teljes jogú tagság, a megfigyelői státusz és a párbeszédpartneri megállapodások révén, kiterjedve Kínától és Oroszországtól Közép- és Dél-Ázsián át a Közel-Keletig és Délkelet-Ázsia egyes részeiig.
Gazdasági súlyához rendkívüli természeti erőforrások társulnak.
A becslések szerint a SZO országai rendelkeznek a globális olajtartalékok mintegy egyötödével-egynegyedével, az ismert földgázkészletek nagyjából felével, a széntartalékok több mint egyharmadával és a globális uránkészletek igen jelentős részével. A blokk egyszerre foglal magában nagy energiaexportőröket – Oroszországot, Iránt és Kazahsztánt – és a világ két legnagyobb energiafogyasztóját, Kínát és Indiát.
Ez valami szokatlant eredményez: a termelők, a fogyasztók és a köztük lévő szállítási folyosók jelentős részét ellenőrző országok mind ugyanabban a szervezetben foglalnak helyet.
A biztonságpolitikától a gazdaság felé
A biztonság mindazonáltal továbbra is a SZO eredeti alaptevékenysége marad.
A terrorizmus, a szeparatizmus és az extrémizmus továbbra is prioritást élvez, de a napirend kibővült a kiberbiztonsággal, a szervezett bűnözéssel, a kábítószer-kereskedelemmel és a határbiztonsággal. 2026-ban a SZO kábítószer-ellenes ügynökségei megállapodtak az informáciőcsere megerősítésében és egy újabb közös nemzetközi művelet előkészítésében a határokon átnyúló drogkereskedelem ellen.
A szervezet a biztonsági struktúráját is modernizálja. A korábbi Tianjin-i csúcson elfogadott új SZO-központok a biztonsági fenyegetésekkel, a transznacionális szervezett bűnözéssel, az információbiztonsággal és a kábítószer-ellenőrzéssel foglalkoznak.
Azonban a legnagyobb befejezetlen feladat jelenleg a gazdaság területén mutatkozik.
Útiterv 2035-ig
A 2025-ös Tianjin-i csúcstalálkozón a SZO vezetői elfogadták a 2026–2035 közötti időszakra vonatkozó Fejlesztési Stratégiát, amely gyakorlatilag kijelöli a szervezet második negyedszázadának útitervét.
Prioritásai közé tartozik a kereskedelem és a befektetések megkönnyítése, az energiaügyi együttműködés, a szállítási folyosók, a digitalizáció, a mesterséges intelligencia, a zöldipar, a technológiai együttműködés és az erősebb pénzügyi mechanizmusok. Egy 2030-ig szóló SZO energiaügyi útitervet is jóváhagytak.
Kína szerint a végrehajtás már most eredményeket hoz. A SZO-együttműködés keretében tervezett 10 GW-os nap- és szélenergia-program közel háromnegyedét már 2026 közepére megvalósították.
A közlekedés végül még ennél is fontosabbnak bizonyulhat.
A SZO földrajzi területe magában foglalja a feltörekvő Kína–Közép-Ázsia–Európa folyosókat, a Kína–Kirgizisztán–Üzbegisztán vasútvonalat, a Nemzetközi Észak–Dél Szállítási Folyosót, a Transzkaszpi útvonalakat, valamint az oroszországi eurázsiai vasúti és sarkvidéki hálózatokhoz való csatlakozásokat.
Az egyik legjelentősebb projekt a régóta halogatott Kína–Kirgizisztán–Üzbegisztán vasútvonal, amelynek építése már zajlik. Ez egy rövidebb vasúti összeköttetést hozhat létre Nyugat-Kínából Közép-Ázsián keresztül a Közel-Kelet és Európa irányába.
A hiányzó láncszem: a pénzügy
A következő nagy próbatétel a SZO Fejlesztési Bank létrehozása.
A tagok 2025-ben politikai konszenzusra jutottak az intézmény létrehozásáról, a technikai konzultációk pedig 2026 folyamán is folytatódtak. Ha megalakul, képes lehet határokon átnyúló vasutak, energiarendszerek, logisztikai központok és ipari projektek finanszírozására anélkül, hogy kizárólag a nyugati dominanciájú pénzügyi intézményekre támaszkodna. Tőkeszerkezetéről és tagságáról azonban még folynak a tárgyalások.
Egy másik, egyre fontosabb vita a nemzeti valuták kereskedelemben való fokozottabb használatára vonatkozik. Oroszország, Kína, Irán és több közép-ázsiai állam már növelte a dolláron kívüli elszámolások arányát, bár maga a SZO még nem hozott létre közös valutát vagy egységes fizetési rendszert.
A sürgető kihívás: a méretet integrációvá váltani
A SZO legnagyobb ereje egyben a legnagyobb nehézsége is.
Kína és India stratégiai versenytársak. India és Pakisztán között régóta fennálló viták vannak. Oroszország és Kína szorosan együttműködik, de eltérő gazdasági érdekeik vannak Közép-Ázsiában.
Irán konfrontációban áll a nyugati államokkal, míg a közép-ázsiai kormányok általában egyszerre törekszenek kapcsolatokra Oroszországgal, Kínával, Európával és az Egyesült Államokkal.
A SZO ezért konszenzussal működik, nem pedig katonai vagy politikai szövetségként.
Mégis, talán éppen ez magyarázza a tartósságát.
25 év után a szervezet összekapcsolja Kína ipari kapacitását, India hatalmas piacát, Oroszország és Irán energiaforrásait, Közép-Ázsia ásványkincseit és stratégiai elhelyezkedését, valamint a Kelet-Ázsiát Európával és a Közel-Kelettel összekötő szállítási folyosókat.
A következő évtized kihívása már nem egyszerűen a SZO bővítése.
Hanem az, hogy ezeket az elemeket működő infrastruktúrává alakítsa: vasutakká, energiahálózatokká, befektetési intézményekké, digitális hálózatokká és könnyebb kereskedelemmé.
Ha a 2035-ös stratégia sikeres lesz, a SZO az Eurázsia nagy részét képviselő szervezetből valami lényegesen fontosabbá válhat: egy olyan gazdasági architektúrává, amely képes magát a kontinens nagy részét összekapcsolni.
