A szövetségi kormány a jövő évre 555,4 milliárd eurós kiadást tervez, ami csaknem 6%-kal haladja meg a 2026-os szintet. Az alapvető költségvetés nettó hitelfelvétele 118,7 milliárd euróban van meghatározva. Ha beleszámítjuk az infrastruktúrára, klímapolitikára és védelemre szánt különleges alapokon keresztül felvett hiteleket is, az új adósság mértéke eléri a nagyjából 203,7 milliárd eurót.
Ezek a számok már önmagukban is kényelmetlenek egy olyan kancellár számára, akinek pártja, a CDU, éveken át a német költségvetési fegyelem őreként tüntette fel magát. A jelenlegi ellenállás pedig Merz saját parlamenti frakciójából érkezik.
A hírek szerint mintegy 20 CDU/CSU képviselő ellenzi Lars Klingbeil pénzügyminiszter adócsomagjának egyes részeit, amely a kormány költségvetési terveit kíséri. A közvetlen vita még nem a teljes költségvetés elleni lázadás: a középpontban olyan javaslatok állnak, mint a cukoradó, valamint az Unió belső kritikusai szerint elégtelen jövedelemadó-könnyítés. Politikai értelemben azonban a különbség egyre fogy. A képviselőktől, akiket a rekordmértékű hitelfelvétel megvédésére kérnek, azt is elvárják, hogy fogadják el: a megígért könnyítések csak fokozatosan érkeznek meg, miközben máshol új adók jelennek meg.
Az egyik ütközőpont a „hideg progresszió”, ahol az inflációhoz kötött béremelések magasabb adósávokba tolják az adófizetőket anélkül, hogy valódi vagyonosodás történne. Az Unió politikusai ennek teljes kompenzálását követelik. A tervezett jövedelemadó-reform teljes végrehajtása után évi mintegy 10 milliárd eurós könnyítést ígér, de ebből 2027-ben csak körülbelül 3 milliárd euró valósulna meg, a maradék pedig 2028-ban következne.
A CDU és CSU képviselői számára, akik már most látják a szavazók elvándorlását az AfD irányába, ez veszélyes politikai ajánlat. A költségvetési háttér tovább nehezíti a kompromisszumot. Németország alapvető költségvetésének kamatterhei 2027-ben várhatóan 41,9 milliárd eurót tesznek ki, és 2030-ra csaknem megduplázódhatnak, elérve a 80,7 milliárd eurót. A Szövetségi Számvevőszék figyelmeztetett, hogy a növekvő hitelfelvétel szűkíti a jövőbeni mozgásteret. A kormány középtávú tervében a finanszírozási rések 2027 után összesen több mint 100 milliárd eurót tesznek ki.
Merz érvelhet azzal, hogy Németországnak szüksége van a hitelekre. Az infrastruktúra elöregedett, a védelmi kiadások emelkednek, a gazdaságnak pedig ösztönzésre van szüksége az évek óta tartó stagnálás után.
Ez azonban megteremti azt az ellentmondást, amely most felemészti a koalíciót: Németország történelmi léptékben vesz fel hiteleket, miközben ezzel párhuzamosan jóléti vágásokról, egyes adók emeléséről és korlátozott lakossági könnyítésekről tárgyal. Az SPD meg akarja védeni a szociális kiadásokat, és nyitottabb a magas jövedelmek és a vagyon megadóztatására. Sok konzervatív mélyebb kiadási korlátozást, erősebb üzleti ösztönzőket és szélesebb körű adócsökkentést szeretne. Mindkét fél beleegyezett a közös kormányzásba, de a költségvetés arra kényszeríti őket, hogy válaszoljanak az elhalasztott kérdésre: ki fizeti valójában Németország szerkezetátalakítását?
Az AfD Szász-Anhaltban aratott 43,8%-os győzelme után ez már nem csupán a parlamenti bizottságokban elrejtett könyvelési vita. Minden adó- és kiadáscsökkentés választási lőszerré válik.
Merz számára nem az a veszély, hogy 20 képviselő már eldöntötte a költségvetés megbuktatását. A kockázat az, hogy egyetlen adócsomaggal szembeni ellenállás a tágabb költségvetési alku elleni lázadássá válhat, amelyen a koalíciója nyugszik. Ha ez megtörténik, Németország 555 milliárd eurós költségvetése valami nagyobbá válik: annak tesztjévé, hogy Merz uralja-e még a saját többségét.
