A szakadék azért lényeges, mert az export és az állami kiadások által vezérelt kilábalás a statisztikákban egészségesnek tűnhet, miközben szinte láthatatlan marad a szupermarketekben, a benzinkutakon és a háztartási költségvetésekben.

Az Ifo Business Climate Index a szeptemberi 89,9 pontra emelkedett az augusztusi 88,8-ról. A vállalatok pozitívabban értékelték jelenlegi helyzetüket, és a várakozások ismét javultak. A feldolgozóipari hangulat elsősorban a kedvezőbb várakozásoknak köszönhetően erősödött, különösen az elektrotechnika területén, bár a cégek továbbra is elégedetlenek a rendelésállományokkal, az Ifo szerint pedig az autóipar továbbra is nehéz terepen mozog. A szolgáltatások visszatértek a pozitív tartományba, míg az építőipar nagyjából stagnált.

Egy nappal később a német fogyasztói felmérés szinte az ellenkezőjét mutatta. Az októberre vonatkozó NIM Consumer Climate mutató 3,8 ponttal -30,6-ra csökkent. A jövedelmi várakozások 16,7 ponttal -15,0-ra zuhantak, ami április óta a legalacsonyabb szint, a vásárlási kedv gyengült, a megtakarítási hajlandóság pedig a 2007–08-as pénzügyi válság óta a legmagasabb szintre emelkedett. A fogyasztók nem feltétlenül jósolnak recessziót: a gazdasági várakozások valójában zsinórban ötödik hónapja enyhén emelkedtek. Egyszerűen csak sokkal kevésbé tűnnek hajlandónak elkölteni a pénzüket.

Az ellentmondás nagy részét az energia magyarázza. A német infláció augusztusban 2,9% volt, de az energiaárak 10,5%-kal magasabbak voltak az egy évvel korábbinál. Az üzemanyagok 27,7%-kal, a fűtőolaj pedig rendkívüli mértékben, 49,6%-kal került többe, annak ellenére, hogy az elektromos áram, a lakossági gáz és a távhő olcsóbb volt éves összevetésben. Aki rendszeresen vezet vagy olajjal fűt, ezért sokkal súlyosabb inflációs sokkot tapasztal, mint amit a fő CPI adat sugall.

Az energiasokk gyorsabban is elérheti a háztartásokat, mint a korábbi válságok idején. Az ECB ebben a hónapban közzétett kutatása szerint az euróövezet országainak több mint felében a nagykereskedelmi gázárak változásai ma már egy-három hónapon belül begyűrűznek a fogyasztói inflációba. A rövidebb szerződések és a piaci árazáshoz kötött konstrukciók azt jelentik, hogy a háztartások hamarabb megérzik a nagykereskedelmi energiasokkokat, mint 2022-ben.

Makroszinten Németország mindazonáltal a vártnál jobban teljesít. A German Economic Institute nemrégiben 0,4%-ról közel 1,2%-ra emelte 2026-os növekedési előrejelzését, míg az Ifo 1,4% körüli értéket vár. Az Ifo becslése szerint idén nagyjából 40 milliárd eurónyi többlet állami kiadás támogatja a gazdasági aktivitást az infrastruktúra, a klímaprogramok és a védelem területén. Az export várhatóan 2,8%-kal nő, de az IW a magánfogyasztásnak mindössze 0,3%-os bővülésére számít.

Ez egy kétsebességes gazdaságot hoz létre. Az exportőrök és az infrastruktúrához kapcsolódó vállalatok profitálhatnak a külföldi keresletből és a költségvetési kiadásokból, miközben a háztartások elnyelik a magasabb szállítási és energiaköltségeket. Még maguk a vállalkozások is óvatosak maradnak: a javuló várakozások nem törlik el a gyenge rendelésállományokat, a magas termelési költségeket, a visszafogott magánberuházásokat vagy a Kína felől érkező konkurenciát.

Németország számára tehát a döntő kérdés nem egyszerűen az, hogy a GDP visszatér-e a növekedéshez. Hanem az, hogy ez a növekedés eléri-e a rendelkezésre álló jövedelmeket. Ha a bérek és a foglalkoztatás erősödik, a fogyasztói bizalom végül követheti az üzleti bizalmat.

Ha az energiaárak továbbra is magasak maradnak, a háztartások a költés helyett továbbra is a megtakarítást választhatják, és Németország kilábalása talán csak papíron létezik majd.