Két évvel ezelőtt Zhu Zhili, mesterséges intelligenciával (MI) dolgozó filmművész azt mondta, Shenzhen a legkézenfekvőbb hely egy MI-stúdió alapításához. 2026-ban elmondása szerint Kína-szerte szinte naponta keresik meg őt városok és ipari parkok tisztviselői, bérleti támogatást, számítási erőforrásokat és egyéb ösztönzőket kínálva, hogy hozzájuk telepítse vállalkozását. A helyi önkormányzatok egyre inkább nem kísérletként, hanem olyan iparágként tekintenek az MI-generált videókra, amelyet a saját városuk határain belül akarnak tudni.
A vonzerő a költségekben rejlik.
A Reuters által idézett, a CCTV állami műsorszolgáltatótól származó adatok szerint az MI-rövidfilmek gyártási költsége 2026 első felében a percenkénti körülbelül 5000 jüanról – nagyjából 650 euróról – mindössze néhány száz jüanra, egyes esetekben 70 euró alá csökkent. Pan Xiaojun filmrendező-hallgató még drasztikusabb példát hozott: egy esküvői jelenet, amelynek hagyományos forgatása 60 000 jüanba, körülbelül 7850 euróba kerülne, mesterséges intelligenciával nagyjából 1400 jüanból, azaz 180 euróból előállítható.
Ez a gazdasági különbség átalakítja a kibocsátást. A DataEye adatelemző cég 221 900 új MI-sorozatot számolt össze, amelyet a Douyin platformon indítottak 2026 első felében. Ebből mindössze 1055 haladta meg a 100 milliós nézettséget – ez kevesebb mint 0,5%-os sikerarány. Kína műsorszórási felügyelete külön jelentésben közölte, hogy 2026 első nyolc hónapjában körülbelül 430 000 mikrodrámát mutattak be, ami 13-szorosa a tavalyi év egészének, és ezek több mint 90%-a MI-technológiák felhasználásával készült. A hazai mikrodráma-piac 2025-ben meghaladta a 100 milliárd jüant – ez körülbelül 13,1 milliárd euró.
A helyi kormányzatok tovább szítják a fellendülést. Sanghaj számítási kapacitást, felhőalapú MI-modelleket és a tengerentúli terjesztésben nyújtott segítséget kínál. Shenzhen mikrodráma-programja a jogosult projekteknek a gyártási költségek akár 30%-át elérő támogatást tesz lehetővé, míg egy vállalat egyetlen finanszírozási körben akár 5 millió jüant (körülbelül 654 000 eurót) is kaphat. Peking mind az MI-audiovizuális technológiát, mind az MI-vel létrehozott tartalmakat támogatja, az egyes projektek akár 3 millió jüanra (körülbelül 392 000 euróra) is pályázhatnak.
Maguk a modellek is gyorsan fejlődnek. A ByteDance Seedance 2.0 rendszere képes egyszerre szöveggel, képekkel, hanggal és videóval dolgozni, míg a Kuaishou Kling megoldása Kína egyik legismertebb videogeneráló rendszerévé vált. Júliusban olyan befektetők, mint az Alibaba és a Tencent, egy több mint 19 milliárd jüanos – mintegy 2,5 milliárd eurós – finanszírozási körben támogatták a Kling AI-t, amely az új befektetés előtt mintegy 15 milliárd dollárra értékelte a vállalkozást. A Kling 650 millió jüanos első negyedéves bevételről számolt be, ami több mint négyszerese az előző évi szintnek.
Az MI már túllépett a telefonképernyőkre szánt drámákon. A Kínai Nemzeti Filmiroda engedélyezte a „Sanxingdui: Future Memories” című, 90 perces sci-fi produkció mozibemutatóját; ez az első olyan MI-film, amelyet egy nagy kínai stúdió készített és ilyen engedélyt kapott. Az iQIYI streaming platform kijelentette, hogy „teljes mértékben elkötelezett” az MI mellett, és támogatja a kiválasztott alkotókat.
A kontraszt az Egyesült Államokkal, az Egyesült Királysággal és az EU-val szemben szembetűnő. A nyugati produkciók továbbra is főként hagyományos stábokra, fizikai helyszínekre, patinás stúdiókra, valamint sokkal magasabb munkaerő- és gyártási költségekre támaszkodnak. A FilmLA 2024-ben 857 amerikai gyártású forgatókönyv alapú film- és televíziós bemutatót tartott nyilván, amelyeknek mindössze 18,3%-át forgatták Los Angelesben, ahol a gyártás folyamatosan teret veszít más amerikai államokkal és tengerentúli helyszínekkel szemben.
Az Egyesült Királyság továbbra is az egyik legerősebb nemzetközi gyártási központ: 2025-ben 193 játékfilm gyártása kezdődött meg ott, a kiadások nagy részét a bejövő befektetésekből finanszírozott filmek adták. Európa-szerte 2522 film készült 2025-ben – ami rekord –, a listát Spanyolország vezeti 423, Olaszország pedig 357 alkotással.
Ezek a számok nem hasonlíthatók össze közvetlenül Kína több százezer rövid formátumú MI-produkciójával. De éppen ez a lényeg. Az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és Európa még mindig nagyrészt a stábokra, helyszínekre, adókedvezményekre és nagyszabású egyedi produkciókra épülő, magas költségű modellt optimalizálja. Kína ezzel párhuzamosan egy majdnem ellentétes modellt tesztel: rendkívül olcsó, gyors, nagy volumenű gyártást, amelyben ötletek ezrei indíthatók útjára, és amelyben csak a töredéküknek kell sikerré válnia.
Az MI tehát megváltoztathatja azt, mi számít életképes produkciónak. Egy alkotó, akinek korábban stábra, díszletekre, helyszínekre és hetekig tartó forgatásra volt szüksége, egyre inkább képes lehet egy koncepciót egy laptoppal, felhőalapú számítási kreditekkel és egy kis csapattal tesztelni. Ez drasztikusan csökkenti a belépési korlátokat – de egyúttal el is áraszthatja a piacot.
Azonban a fellendülés már most magában hordozza a túlkapacitás csíráit. Produkciók százezrei versengenek a figyelemért, miközben csak egy apró töredékükből lesz komoly siker. Színészek és szinkronművészek aggodalmukat fejezték ki a munkahelyek és képmásuk jogosulatlan felhasználása miatt; a közönség pedig plágiumra és ismétlődő tartalomra panaszkodik. Kína előírja az MI-generált tartalmak megjelölését, de a szerzői jogi szabályozás továbbra is hiányos.
A stratégiai kérdés tehát már nem az, hogy az MI olcsóbbá teheti-e a filmkészítést. Nyilvánvalóan képes rá.
A kérdés az, hogy Kína képes-e a rendkívül olcsó előállítást globálisan versenyképes történetmeséléssé alakítani, ahelyett, hogy csupán eldobható tartalommal árasztaná el a piacot. Ha sikerül, a filmkészítés egy újabb olyan szektorrá válhat, ahol Kína az alacsony gyártási költségeket, a helyi támogatásokat, a hatalmas belföldi keresletet és a gyors technológiai iterációt ötvözve épít ki jelentős volument, mielőtt a versenytársak máshol egyáltalán eldöntenék, hogyan szabályozzák azt.
