Baka András támogatói a bírói függetlenség szimbólumaként tekintenek rá. Kritikusai szerint azonban két, politikailag érzékeny ítélet komoly kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy alkalmas-e a magyar nemzet képviseletére.

Magyarország újonnan megválasztott köztársasági elnöke, Baka András, augusztus 19-én lép hivatalba, miután a parlamentben 140 szavazatot kapott. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának korábbi bíráját, a Legfelsőbb Bíróság volt elnökét a kormányzó Tisza Párt tapasztalt jogászként mutatta be, aki képes helyreállítani az ország intézményeibe vetett bizalmat. Megválasztása azonban újra felszította a vitákat a modern magyar történelem két legfájdalmasabb eseményével – az 1956-os szovjetellenes forradalommal és a 2006-os rendőri fellépéssel – kapcsolatos ügyekben vállalt szerepe miatt.

Az első ellentmondás Korbely János ügyét érinti, aki a magyar hadsereg tisztjeként részt vett az 1956. október 26-i tatai eseményekben. Korbelyt egy fegyveres egység élén küldték ki a rend helyreállítására, miután a forradalmárok elfoglalták a börtönt. Az összecsapás során több civilt lelőttek, köztük egy 16 éves fiút is.

A magyar bíróságok később Korbelyt ötévi börtönbüntetésre ítélték, cselekményét emberiesség elleni bűncselekménynek minősítve. Korbely az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult, ahol Baka András éppen Magyarország delegált bírájaként szolgált. 2008-ban Baka csatlakozott a bíróság Nagykamarájának többségéhez, amely megállapította, hogy Magyarország megsértette az Emberi Jogok Európai Egyezményének 7. cikkét – azt az elvet, miszerint senkit sem szabad elítélni olyan cselekményért, amely az elkövetés idején a hatályos jogszabályok szerint nem volt egyértelműen bűncselekmény.

A kritikusok gyakran úgy jellemzik ezt a döntést, hogy Baka „felmentette azt a tisztet, aki tűzparancsot adott a tüntetőkre”. Jogilag azonban ez a leírás pontatlan. A strasbourgi bíróság nem folytatott le új büntetőeljárást, nem nyilvánította ártatlannak Korbelyt, és nem helyezte hatályon kívül a magyar ítéletet. Azt állapította meg, hogy cselekményének emberiesség elleni bűncselekményként való minősítése az 1956-ban hatályos jog alapján nem volt kellően előrelátható. Hat bíró különvéleményt fogalmazott meg, Baka azonban a többséget támogatta. Korbely ötéves magyarországi büntetését ezt követően 2009-ben helybenhagyták.

A megkülönböztetés jogilag fontos, de politikailag kevésbé megnyugtató Baka ellenzői számára. Érvelésük szerint egy leendő államfőnek – különösen az 1956-os forradalom 70. évfordulójához közeledve – nagyobb erkölcsi súlyt kellett volna fektetnie a kommunista elnyomás áldozataira. A támogatók válasza szerint a bíró felelőssége a jog független alkalmazása, még akkor is, ha az eredmény népszerűtlen vagy érzelmileg nehezen elfogadható.

A második vita a 2006-os őszi erőszakos demonstrációk utóhatásait érinti. Dukán Dániel egyetemi hallgatót egy kormányellenes tüntetés után tartóztatták le, és azzal vádolták meg, hogy könnygázgránátot dobott a rendőrökre. Elmondása szerint a rendőrök a földre kényszerítették, bántalmazták, és 54 órán át fogva tartották. Kezdetben két és fél év börtönre ítélték, később felfüggesztett büntetést kapott. Elítélését 2013-ban semmisítették meg a 2006-os rendőri intézkedésekkel kapcsolatos igazságszolgáltatási hibák orvoslására hozott törvény alapján.

Dukán ezt követően 4,5 millió forint kártérítést követelt. Az alsóbb fokú bíróságok elutasították keresetét, mivel nem találtak elegendő bizonyítékot arra, hogy a rendőri intézkedés szükségtelen vagy aránytalan lett volna. 2018-ban a Baka által elnökölt Kúria-tanács helybenhagyta az elutasítást. Az ítéletről szóló beszámolók szerint a bíróság szűken értelmezte a kártérítési rendelkezéseket, megállapítva, hogy a semmisségi törvény nem alapozza meg automatikusan a felelősséget az eredeti elítélés előtt tett intézkedésekért.

Baka korábban magát a semmisségi törvényt is kritizálta, arra hivatkozva, hogy a parlament visszamenőleges hatállyal avatkozik be a független bíróságok munkájába. Ellenfelei ezt annak bizonyítékaként látják, hogy az intézményi védelem előbbre való volt számára, mint a rendőri fellépés során bántalmazott állampolgárok igazsága. Védelmezői szerint viszont ez összhangban áll a bírói függetlenség melletti tartós elkötelezettségével.

Ez az elkötelezettség alkotja Baka politikai életrajzának másik felét. 2009-ben lett a Legfelsőbb Bíróság elnöke. A magyar bírósági rendszer átfogó átalakításának részeként a korábbi Legfelsőbb Bíróság korábbi formájában megszűnt, és helyébe az új felépítésű Kúria lépett, átszervezett hatáskörökkel és tanácsokkal. Ezzel együtt a Legfelsőbb Bíróság elnöki tisztsége is megszűnt, ami Baka mandátumának végét jelentette. Baka fenntartotta, hogy az átszervezést – legalábbis részben – azért alakították így, hogy őt személyesen elmozdítsák a kormány bírósági reformjainak bírálata után. A kormány visszautasította ezt az értelmezést, és a változást intézményi átszervezésként, nem pedig személyes elbocsátásként mutatta be. Baka később pert indított Magyarország ellen, és az Emberi Jogok Európai Bírósága elfogadta érvelését, miszerint mandátumának idő előtti megszüntetése összefüggésben állt nyilvános kritikáival. Az ítélet megállapította az Egyezményben biztosított jogainak megsértését, de nem változtatott azon a tényen, hogy a magyar jog szerint eredeti pozíciója az átszervezés részeként szűnt meg, nem pedig egyedi felmondó határozattal.

Baka pályafutása tehát két ellentétes kérdést vet fel. Támogatói a Legfelsőbb Bíróság elnöki tisztségének megszűnésével kapcsolatos Baka kontra Magyarország ítéletet a bírói függetlenség védelmének bizonyítékaként idézik. Kritikusai ezzel szemben bírói döntéseire koncentrálnak: különösen a Korbely-ügyben leadott szavazatára, amely az 1956-os halálos lövöldözésekért elítélt tisztnek kedvezett, valamint későbbi szerepére a 2006-os rendőri fellépéshez kapcsolódó kártérítési igények elutasításában. Ezek az ügyek továbbra is kétségeket ébresztenek azzal kapcsolatban, hogy szigorú jogi érvelését kellőképpen ellensúlyozta-e az áldozatok iránti erkölcsi felelősségvállalás.

Magyarország új elnöke ígéretet tett a nemzeti egység képviseletére. Első kihívása annak megmagyarázása lehet, hogyan fér meg egymás mellett a szigorú jogászi logika, a történelmi felelősség és az áldozatok igazsága – különösen egy olyan országban, ahol 1956 és 2006 sebei politikailag és érzelmileg még mindig feldolgozatlanok.