A gerincet a Kína–Mongólia–Oroszország gazdasági folyosó jelenti. A transzmongol vasútvonal Ulánbátoron keresztül már most is összeköti Kínát Oroszországgal, de az elöregedett infrastruktúra és a korlátozott határkapacitás visszafogta a tranzitforgalmat. Mongólia Új Újjáépítési Politikája ezért új vasútvonalak, aszfaltozott utak, szárazföldi kikötők és korszerűsített határterminálok kiépítését irányozza elő.
A leglátványosabb projekt a Kínába vezető Gashuunsukhait–Gantsmod határon átnyúló vasútvonal. A 32,6 kilométeres összeköttetés építése 2025-ben kezdődött meg, és évi 40 millió tonna áru szállítására tervezték. Ez közvetlenül összeköti a Tavan Tolgoi szénmedencét Kínával. További kapacitásbővítést terveznek a rendkívül forgalmas Zamiin-Uud–Erenhot átkelőnél is.
A stratégia nyugati irányba is kiterjed. Bár Mongólia nem határos Kazahsztánnal, a két kormány egy rövidebb szállítási és logisztikai útvonalat fejleszt, és céljuk a kétoldalú kereskedelem 500 millió dollárra emelése. Kazahsztán új kaput nyithat Mongólia számára Közép-Ázsia, a Kaszpi-tenger és Európa felé, miközben Mongólia hozzáférést kínál Kína és Oroszország irányába. 2026 májusában Kína, Oroszország, Mongólia, Kazahsztán, Fehéroroszország, Lengyelország és Németország vasúti képviselői Ulánbátorban találkoztak a Kína–Európa konténeres szolgáltatások javítása érdekében.
India is egyre fontosabb partnerré válik. Újdelhi 1,7 milliárd dolláros hitelkerettel finanszírozza Mongólia első olajfinomítóját. Az évente mintegy 1,5 millió tonna nyersolaj feldolgozására tervezett létesítmény csökkentheti Mongólia importüzemanyagtól való függőségét. India emellett vizsgálja a mongol kokszolható szén importjának lehetőségét, valamint a bányászati és energetikai együttműködés bővítését.
Az infrastruktúra-fejlesztés motorja továbbra is a bányászat. Mongólia jelentős szén-, réz-, arany- és uránkészletekkel rendelkezik. Az Oyu Tolgoi bővíti a föld alatti termelést, és továbbra is jó úton halad a 2028-tól tervezett évi mintegy 500 000 tonnás réztermelés felé. A következő kihívás már nem csupán a kitermelés, hanem az erőforrások hatékony mozgatása és azok nagyobb arányú feldolgozása Mongólián belül.
Ez magyarázza a rézfeldolgozás, a széndúsítás, az acélgyártás, a petrolkémia és az ipari parkok párhuzamos ösztönzését. A kormány azt szeretné, ha Mongólia kevesebb nyersanyagot és több hozzáadott értékű terméket exportálna, közvetlenül összekapcsolva a közlekedés bővítését az ipari fejlődéssel.
A mezőgazdaság a második pillér. Mongólia füves pusztái a kasmíron, gyapjún, irhán, bőrön és húson alapuló pásztorkodó gazdaságot tartják fenn. A mezőgazdaság 2025-ben erőteljesen fellendült, miközben a kasmírexport mintegy 335 millió dolláros bevételt termelt. A kormányzati tervek között szerepelnek húsfeldolgozó üzemek, hűtőházi logisztika, raktárak és hatékonyabb exportútvonalak, amelyek a vidéki termelőknek jobb hozzáférést biztosítanak a kínai, orosz és közép-ázsiai piacokhoz.
Az energiaipar egy újabb stratégiai szintet adhat a fejlődéshez. A javasolt orosz–kínai „Power of Baikal” gázvezeték a tervek szerint Mongólián haladna át, és évente akár 50 milliárd köbméter gázt szállítana, amennyiben Moszkva és Peking véglegesíti a kereskedelmi feltételeket. Ha megépül, Mongólia fontos energiatranzit állammá és egyben árufuvarozási folyosóvá válna.
Mongóliának továbbra is szembe kell néznie a hatalmas távolságokkal, a zord éghajlattal, a szűk belső piaccal és a nyersanyagáraktól való függőséggel. Mégis, a vasutakat, autópályákat, szárazföldi kikötőket, bányákat, finomítókat, feldolgozóüzemeket és a mezőgazdasági logisztikát egyre inkább egyetlen, egymással összekapcsolt gazdasági rendszerként tervezik.
Ha ezek a projektek sikerrel járnak, Mongóliát talán már nem elsősorban távoli, tengerparttal nem rendelkező ásványkincsexportőrként fogják számon tartani. Eurázsia egyik stratégiailag fontos csomópontjává válhat, amely összeköti Északkelet-Ázsiát Oroszországgal, Közép-Ázsiával és Európával, miközben diverzifikáltabb hazai gazdaságot épít.
