Budapest azonban továbbra is úgy tűnik, mintha minden egyes esetet elszigetelt vállalati problémaként kezelne, ahelyett, hogy egy szélesebb körű versenyképességi válság tüneteit látná bennük.
A legutóbbi csapás Győrből érkezett. A német autóipari beszállító, a WKW megerősítette, hogy magyarországi gyára december 31-ig teljesen bezár. Mind a 470 munkahely megszűnik, és a WKW Hungaria Kft. megszűnik létezni. A vállalat közlése szerint a törölt vevői megrendelések miatt a magyarországi termelés már nem működtethető gazdaságosan.
Ez követte az Electrolux döntését, miszerint beszünteti a hűtőgépgyártást Jászberényben. 2026 végéig körülbelül 600 alkalmazott veszíti el állását. Az Electrolux kifejezetten a stagnáló keresletre, az árnyomásra és az egyre nehezebb költségversenyképességre hivatkozott.
Ott van továbbá a Bayer Construct, Magyarország egyik legnagyobb építőipari csoportja. A cég csődvédelmet kért a súlyos pénzügyi nehézségek, valamint azután, hogy a Tisza-kormány elállt az előző kormány alatt letárgyalt hatalmas zuglói irodaház-tranzakciótól. A Bayer tovább működik, és a csődvédelem nem jelent felszámolást, de az eset rávilágít arra, mennyire törékennyé váltak a magyar építőipar egyes részei. A kormány fenntartja, hogy a szerződéses feltételek nem teljesültek; a fejlesztő ezt vitatja, és jogorvoslatért folyamodik.
Három különböző szektor. Három különböző történet. Egyre kellemetlenebb kérdés:
Hol van a kormány gazdasági válaszlépése?
Magyar Péter nem tehető felelőssé minden egyes gyengeségért, amelyet a Fidesz-kormány tizenhat éve után örökölt. A német autóipari válság nem Budapesten keletkezett, és Magyarország nem diktálhatja az európai fogyasztói keresletet vagy a globális olajárakat sem.
De most Magyar a miniszterelnök.
Egy bizonyos ponton túl az Orbán által hátrahagyott örökség ismételt magyarázgatása már nem számít gazdaságpolitikának.
Magyarország saját statisztikáinak is vészharangot kellene kongatniuk. Május–júliusban a foglalkoztatottak száma 29 000-rel volt alacsonyabb, mint egy évvel korábban, míg a hazai elsődleges munkaerőpiacon 47 000-rel kevesebb dolgozó volt. A júliusi munkanélküliség 222 000 főt, azaz 4,5%-ot tett ki.
Ennek ellenére nem látni ezen fejlemények súlyának megfelelő, látványos nemzeti ipari-foglalkoztatási programot: nincs bejelentett vészhelyzeti stratégia a tömeges elbocsátásoktól sújtott régiók számára, nincs nagyszabású program a távozó gyártók pótlására, és nincs világosan kommunikált ütemterv arról sem, hogyan szándékozik Magyarország helyreállítani a költségversenyképességét.
Az intézményi felépítés sem sugall sok bizalmat. Magyarországnak van szociális és családügyi minisztere Kátai-Németh Vilmos személyében, és a foglalkoztatáspolitikai feladatok is léteznek a kormányon belül. Amivel viszont Magyarország nem rendelkezik, az egy erős, politikailag látható Munkaügyi Minisztérium, amelynek minisztere minden reggel azzal a felelősséggel ébred: hol fognak dolgozni a magyarok holnap?
Ehelyett a közelmúlt kormányzati hírei a szociális szektor béreire, a környezetvédelmi hatóságokra, a dohány- és kaszinókoncessziókra, valamint az előző adminisztráció elleni vizsgálatokra koncentráltak. Ezen ügyek némelyike jogos lehet. De eközben a gyárak bezárják kapuikat.
A vállalkozásoknak pedig egy másik problémával is szembe kell nézniük: az energia- és szállítási költségekkel.
A NAV szeptemberi piaci piaci referenciára alapozott ára a 95-ös benzin esetében az augusztusi 580 Ft/literről (€1.59) szeptemberre 604 Ft-ra (€1.66) emelkedett, míg a gázolaj 592 Ft-ról (€1.63) 667 Ft-ra (€1.83) ugrott literenként.
Egy logisztikai cég, egy gazda, egy építőipari vállalkozó vagy egy gyártó számára a gázolaj nem luxuscikk. Hanem termelési költség.
Magyarországnak ezért többre van szüksége egy újabb sajtótájékoztatónál, amely azt mondja meg a választóknak, kit kell hibáztatni.
Ipari túlélési programra van szükség: ösztönzőkre az elbocsátott munkavállalókat átvevő cégek számára, a tényleges üres álláshelyekhez kötött gyors átképzésekre, agresszív erőfeszítésekre a pótlólagos gyártókapacitás bevonzására, olcsóbb finanszírozásra a termelő KKV-k számára, versenyképes energiapolitikára és közvetlen beavatkozásra, amikor munkahelyek százai szűnnek meg egyetlen városban.
A Tisza-kormányt a kompetencia és a régi politikai rendszerrel való szakítás ígéretével választották meg. Ez a mérce most magára a Tiszára is vonatkozik.
Az Electrolux távozik. A WKW bezár. A Bayer Construct a túlélésért küzd. A foglalkoztatás csökken. Az üzemanyagköltségek emelkednek.
A múlt vizsgálata megmagyarázhatja a tegnapot.
De nem fogja megteremteni a holnap munkahelyeit.
