Kazahsztán évtizedeket töltött azzal, hogy egyensúlyozzon Oroszország, Kína, Európa és az Egyesült Államok közötti kapcsolataiban. A mesterséges intelligencia most jelentősen megnehezíti ezt a kötéltáncot.
A közép-ázsiai ország csatlakozott az Egyesült Államok által támogatott Pax Silica kezdeményezéshez, amelynek célja a mesterséges intelligencia, a félvezetők és a kritikus ásványkincsek ellátási láncainak biztosítása. Ezzel egy időben azonban Kazahsztán belépett a Kína által újonnan létrehozott World Artificial Intelligence Cooperation Organization szervezetbe is, így szokatlan résztvevőjévé vált az egymással versengő technológiai keretrendszereknek.
Washington egyre világosabb jelzéseket küld, hogy ez a kettős elköteleződés a jövőben nem feltétlenül marad elfogadható.
Az amerikai Külügyminisztérium egy augusztusban kiszivárgott belső közleménytervezete szerint az amerikai MI-együttműködésben részt vevő országoknak választaniuk kellhet: a rivális kínai kezdeményezésekben való részvétel ugyanis összeférhetetlen az Egyesült Államok vezette keretrendszerben való mélyebb partnerséggel. Mintegy két tucat ország csatlakozott eddig a Pax Silica-hoz, köztük Japán, Ausztrália, Dél-Korea és Kazahsztán.
Kazahsztán jelentősége messze túlmutat az MI-szoftvereken.
Az ország jelentős uránkészletekkel és stratégiailag fontos ásványkincsekkel rendelkezik, földrajzi elhelyezkedése pedig összeköti Kínát, Oroszországot, a Kaszpi-tenger térségét és Európát. Ahogy a mesterséges intelligencia függővé válik a hatalmas fizikai ellátási láncoktól – az ásványoktól és a villamos energiától kezdve a processzorokig és adatközpontokig –, Közép-Ázsia új geopolitikai súlyt kap.
Washington számára a Pax Silica részben arról szól, hogy megakadályozza a stratégiai MI- és félvezető-ellátási láncok túlzott függőségét Kínától. Peking számára viszont Közép-Ázsia az Övezet és Út kezdeményezés révén kiépített infrastrukturális kapcsolatok természetes kiterjesztése.
Kína ezzel párhuzamosan egy alternatív nemzetközi MI-architektúrát népszerűsít, amely hangsúlyosabban a nyílt modellekre, az infrastrukturális együttműködésre és a kínai technológiai szabványokra épül.
Kazahsztán következésképpen szokatlanul fontos pozícióban találja magát.
A túlnyomórészt Washingtonhoz való igazodás hozzáférést biztosíthat a nyugati technológiához, befektetésekhez és a fejlett félvezető-ökoszisztémákhoz. A Kínával való szoros technológiai együttműködés fenntartása viszont a világ egyik legnagyobb MI-, telekommunikációs és ipari piacának közelségét kínálja.
Asztana preferált stratégiája hagyományosan a többvektoros diplomácia: együttműködés több nagyhatalommal, ahelyett, hogy egy kizárólagos geopolitikai blokkhoz csatlakozna. A kialakulóban lévő MI-konfrontáció ezt a modellt fenyegeti, mivel a digitális infrastruktúra egyre szorosabban összefonódik a nemzetbiztonsággal.
Az MI-rendszerek nem elszigetelten működnek. Felhőszolgáltatóktól, processzoroktól, távközlési berendezésektől, kiberbiztonsági szabványoktól, műholdaktól és hatalmas adatbázisoktól függenek. Amint egy ország egy adott ökoszisztéma köré építi ki technológiai infrastruktúráját, a platformváltás rendkívül költségessé és stratégiailag nehézkessé válhat.
Kazahsztán így korai tesztjévé válhat annak, hogy a közelgő technológiai világrend lehetővé teszi-e egyáltalán a semlegességet.
A történet mélyebb rétege nem egyszerűen arról szól, hogy Asztana melyik MI-szervezethez csatlakozik. Hanem az Eurázsián átnyúló, egymással versengő technológiai szférák kialakulásáról.
A tizenkilencedik században Közép-Ázsia a birodalmak közötti geopolitikai „Nagy Játszma” (Great Game) részévé vált.
A huszonegyedik században egy új vetélkedés van kibontakozóban – amely már nem vasutakért és gyarmati határokért folyik, hanem MI-modellekért, félvezető-ellátási láncokért, kritikus ásványkincsekért, adatközpontokért és digitális infrastruktúráért. Kazahsztán pedig ismét közvetlenül a tűzvonal közepén helyezkedik el.
