Az Indian Space Research Organisation (ISRO) szeptember 4-én, hajnali 2:55-kor sikeresen elindította az EOS-05 műholdat a GSLV-F17 hordozórakéta fedélzetén a Sriharikota szigetén található Satish Dhawan Space Centre központból. Az ISRO megerősítette, hogy a rakéta a 2367 kilogrammos űreszközt a tervezett szub-geoszinkron átmeneti pályára állította, ahonnan a műhold saját erejéből manőverezik majd az üzemi pályája felé. Ez India első képalkotó műholdja, amelyet geoszinkron pályára terveztek.

Ez a különbségtétel kulcsfontosságú.

A legtöbb földmegfigyelő műhold alacsony Föld körüli pályán, mindössze néhány száz kilométeres magasságban kering a bolygó felett. Közelségük rendkívül részletes felvételeket tesz lehetővé, ám az űreszközök a felszínhez képest gyorsan mozognak. Emiatt egy-egy műholdnak várnia kell a következő áthaladásig, mielőtt ugyanazt a helyszínt újra szemügyre vehetné.

Az EOS-05 más megközelítést alkalmaz.

Körülbelül 36 000 kilométeres magasságban a keringési ideje szinkronban van a Föld forgásával. Ez lehetővé teszi hatalmas földrajzi területek rendkívül gyakori megfigyelését. Az eredmény kevésbé hasonlít egy elhaladó repülőgépből készített alkalmi fotókhoz, sokkal inkább egy világűrbe telepített őrtorony működéséhez.

Egy olyan méretű és földrajzi összetettségű ország számára, mint India, a potenciális alkalmazási lehetőségek hatalmasak.

A mezőgazdaság kézenfekvő példa. Az ismétlődő képalkotás segíthet a hatóságoknak nyomon követni a termés állapotát, a rendelkezésre álló vízmennyiséget, az aszály okozta stresszt, az árvizeket és a nagy léptékű földhasználati mintákat. Indiának több mint 1,4 milliárd ember élelmiszertermelését kell irányítania, miközben egyszerre küzd a monszun változékonyságával, a talajvíz kimerülésével és az egyre kiszámíthatatlanabb időjárással.

A katasztrófavédelem még ennél is fontosabb lehet.

Ciklonok sújthatják India keleti és nyugati partjait, míg a himalájai államok földcsuszamlásoknak, gleccserveszélyeknek és extrém csapadéknak vannak kitéve. Az árvizek rendszeresen érintik a Gangesz és a Brahmaputra medencéjének hatalmas területeit. Egy olyan műhold, amely képes gyakran visszatérni az érintett régiók fölé, sokkal gyorsabb képet adhat a kormányoknak a katasztrófa alakulásáról.

A városrendezés, az erdészet, a környezetvédelmi monitoring és az infrastruktúra-fejlesztés szintén profitálhat a technológiából.

Az EOS-05 azonban olyan stratégiai dimenzióval is bír, amelyet nem szabad figyelmen kívül hagyni.

A földmegfigyelés a modern gazdaságok egyik legfontosabb infrastrukturális elemévé vált. A műholdak figyelemmel kísérhetik a kikötőket, utakat, vasutakat, víztározókat, mezőgazdasági régiókat, partvonalakat és hajózási útvonalakat. Ugyanaz a technológia, amely a polgári katasztrófavédelmet támogatja, elkerülhetetlenül releváns információkkal szolgálhat a biztonság- és védelempolitika számára is.

Ennek nagy jelentősége van egy olyan Ázsiában, ahol Kína rohamléptekkel bővíti űrkutatási képességeit, és ahol India egyre inkább független technológiai hatalomként pozícionálja magát, semmint az amerikai, európai vagy orosz rendszerek egyszerű vásárlójaként.

A küldetés egy másik okból is jelentős: maga a hordozórakéta miatt.

A GSLV-F17 az indiai Geosynchronous Satellite Launch Vehicle 19. repülése volt, amely során saját fejlesztésű kriogén felső fokozatot alkalmaztak. Az EOS-05 a korábbi EOS-03/GISAT-1 missziót pótolja, amely 2021-ben kudarcba fulladt, miután a kriogén fokozat hibája megakadályozta, hogy a műhold pályára álljon.

A sikeres célba juttatás tehát egy fontos technológiai kört zár le az ISRO számára.

India már most is a világ egyik legnagyobb távérzékelési műholdprogramjával rendelkezik. Emellett fejleszti az emberes űrrepülést, a navigációs rendszereket, a holdmissziókat, és egyre mélyebb együttműködést alakít ki kereskedelmi rakétafelbocsátó cégekkel.

Az EOS-05 valami mást tesz hozzá a rendszerhez: az állandóságot.

A mezőgazdasági minisztériumok, a segélyszolgálatok és az infrastruktúra-tervezők számára az érték abban rejlik, hogy a változásokat a bekövetkezésükkor láthatják, nem pedig csak a műhold következő áthaladásakor fedezik fel azokat.

India számára stratégiailag a jelentőség tágabb.

Egy ország, amely képes folyamatosan megfigyelni saját területét és a környező régiót saját űreszközeivel, kevésbé függ a külföldi információs infrastruktúrától.

A technológiai szuverenitásért folyó feltörekvő versenyben a műholdak ugyanolyan fontossá válnak, mint a kikötők, a vasutak, az energiahálózatok és a félvezetőgyárak.

India legújabb „égi szeme” tehát sokkal többet jelent egy újabb sikeres rakétaindításnál.

Ez egy újabb darabja annak az infrastruktúrának, amelyen keresztül Ázsiát a jövőben egyre inkább megfigyelik, irányítják – és megértik.