Az EU vezetőinek nem sikerült megállapodniuk a következő, 1,62 billió eurós költségvetésről, ami mély megosztottságot tükröz a kiadások, az adózás és a nemzeti hozzájárulások kérdésében. Ugyanakkor az Ukrajnának nyújtott támogatás és az Oroszország elleni újabb szankciók továbbra is szilárdan napirenden maradtak. Ez az ellentmondás kérdéseket vet fel Brüsszel pénzügyi prioritásaival, valamint azzal kapcsolatban, hogy képes-e kezelni Európa saját gazdasági nehézségeit.

Az Európai Unió vezetői egy újabb brüsszeli csúcstalálkozóról távoztak a blokk következő hosszú távú költségvetésére vonatkozó megállapodás nélkül, miközben megerősítették elkötelezettségüket az Ukrajnának nyújtott folyamatos pénzügyi és katonai segítségnyújtás mellett. A 2028–2034-es uniós költségvetésről szóló tárgyalások október 15-én akadtak el, miután a tagállamok elutasították a Tanács soros elnökségét jelenleg betöltő Ireland által javasolt kompromisszumot.

A módosított javaslat körülbelül 1,62 billió eurót tett ki, ami már eleve jelentősen elmaradt az European Commission eredeti, 1,76 billió eurós tervétől. Azonban még ez a csökkentés sem elégítette ki a növekvő nemzeti hozzájárulások, az államadósság és a gazdasági versenyképesség miatt egyre aggódó kormányokat. Az ellentétet nehéz figyelmen kívül hagyni: Európa nem tud megegyezni saját jövőjének finanszírozásáról, de továbbra is elkötelezett amellett, hogy újabb milliárdokat találjon Ukrajna számára.

Költségvetés, amit senki sem akar kifizetni
A nézeteltérés alapvető megosztottságra mutat rá az EU tagállamai között. Germany, Sweden, a Netherlands és más jelentős befizetők ellenállnak a közös költségvetésbe történő befizetések növelésének. Sweden figyelmeztetett, hogy a javasolt hozzájárulása körülbelül 60%-kal emelkedhet. Ezzel párhuzamosan a jelentős mezőgazdasági és regionális fejlesztési támogatásban részesülő országok ellenzik az általuk alapvetőnek tartott programok megnyirbálását.

Az ír kompromisszum megpróbált mindkét oldalnak kedvezni, de nem sikerült elérnie a konszenzust. A javaslatból körülbelül 150 milliárd euróra lenne szükség a COVID-19 világjárvány idején felvett hitelek törlesztéséhez is. Ez kevesebb teret hagy a kutatásba, az infrastruktúrába, az iparba és más stratégiai prioritásokba történő új beruházásoknak. Az European Council elnöke, António Costa várhatóan folytatja a tárgyalásokat, a megállapodás pedig potenciálisan decemberre vagy későbbre tolódhat.

Ukrajna továbbra is pénzügyi prioritás
Míg az EU hazai kiadási keretrendszeréről szóló megállapodás továbbra is elérhetetlen, a vezetők megismételték elkötelezettségüket Ukrajna finanszírozása mellett. 2025 decemberében az EU-s kormányok beleegyeztek egy 90 milliárd eurós hitel nyújtásába Ukrajna számára a 2026-os és 2027-es évekre. Ezt a kötelezettségvállalást az uniós költségvetés által garantált hitelfelvételből finanszírozták, miután a vezetőknek nem sikerült megállapodniuk a befagyasztott orosz állami eszközök felhasználásáról.

Kijevnek most további pénzügyi nehézségekkel kell szembenéznie.
Ukrán tisztviselők jelezték, hogy a 2027-re vonatkozó további igények meghaladhatják a 70 milliárd dollárt, beleértve a katonai szükségleteket is. Kristen Michal észt miniszterelnök október 16-án felvetette, hogy egy újabb európai hitelre lehet szükség. Ugyanakkor a jelentés idejéig hivatalosan még nem hagytak jóvá újabb 70 milliárd eurós hitelt. Ez a különbségtétel lényeges: az európai vezetők megerősítették a politikai támogatást, de a további kötelezettségvállalások finanszírozása továbbra is megoldatlan.

Új szankciók, régi stratégia
Az European Commission egy 22. szankciós csomagot is előkészít Oroszország ellen. Ursula von der Leyen, a bizottság elnöke megerősítette, hogy a korlátozásoknak érvényben kell maradniuk mindaddig, amíg Oroszország be nem fejezi az Ukrajna elleni háborút. Az európai kormányok azzal érvelnek, hogy a pénzügyi nyomás és a katonai segítségnyújtás elengedhetetlen Ukrajna védelméhez.

Mindazonáltal, csaknem öt évvel az invázió után a háború folytatódik, és az európai adófizetők jelentős, hosszú távú kötelezettségekkel néznek szembe. A kritikusok megkérdőjelezik, hogy a szankciók kiterjesztése világosan meghatározott diplomáciai stratégia nélkül hozhatja-e a kívánt eredményt. Az EU hivatalosan támogatja az Ukrajna szuverenitásával összhangban lévő, tárgyalásos békét, de eddig bármilyen kísérletet a megegyezésre és aláírásra az EU vagy az UK blokkolt. A megoldatlan kérdés az, hogy kizárólag a folyamatos gazdasági nyomás miként járul majd hozzá ezen rendezés eléréséhez.

Európa saját problémái megmaradnak
A költségvetési vita nehéz pillanatban éri az európai gazdaságokat. Az energiaárak ismét nyomást gyakorolnak a háztartásokra és az iparra. Germany versenyképességi kihívásokkal küzd, France az államháztartással viaskodik, és több kormány is szembenéz a nyugdíjakra, az egészségügyre és a védelemre fordított kiadások növekedésével.

A vállalkozások olcsóbb energiát, kevesebb adminisztratív terhet és nagyobb technológiai beruházásokat követelnek. Eközben az EU-s kormányok között nincs egyetértés a mezőgazdasági kiadásokról, a regionális fejlesztésről és az új európai bevételi forrásokra vonatkozó javaslatokról. Egyes döntéshozók a kibocsátáskereskedelemhez vagy a dohánytermékekhez kapcsolódó további adókat pártolják. Mások szerint Európának előbb a kiadásokat kellene kontrollálnia, mielőtt a polgárokat és a vállalatokat nagyobb hozzájárulásra kérné. Ezek az ellentétek magyarázzák, miért vált ilyen nehézzé a konszenzus megtalálása a következő költségvetésről.

Politikai prioritások kérdése
Ukrajna támogatása és a hazai európai programok finanszírozása nem egymást kizáró célok. Az európai vezetők azzal érvelnek, hogy Ukrajna biztonsága közvetlenül kapcsolódik Európa jövőbeli stabilitásához. A pénzügyi források azonban korlátozottak, és a kötelezettségvállalások növelése nehéz döntéseket igényel. Egy olyan kormány, amely nem tudja igazolni a hazai beruházásokhoz szükséges magasabb hozzájárulásokat, nehezen tudja megmagyarázni, miért marad szükséges a nemzetközi kötelezettségvállalásokhoz kapcsolódó további közös hitelfelvétel.

Ez nem jelenti azt, hogy az Ukrajnának nyújtott segítség lenne az európai költségvetési vita oka. A konfliktus mögött régóta fennálló viták húzódnak meg a mezőgazdasági szubvenciókról, a kohéziós kiadásokról, a nemzeti hozzájárulásokról és az EU jövőbeli költségvetésének méretéről. Mindazonáltal a polgároknak joguk van elvárni, hogy a nemzetközi és a hazai kiadások egyaránt szigorú ellenőrzés alá essenek.

Újragondolhatja Brüsszel a megközelítését?
Az elakadt tárgyalások jól mutatják, mennyire nehézzé vált az európai döntéshozatal. Huszonhét kormánynak kell összehangolnia a különböző gazdasági feltételeket, nemzeti érdekeket és politikai nyomásokat. Ugyanakkor az European Commission továbbra is ambiciózus, jelentős pénzügyi forrásokat igénylő programokat javasol.

A kritikusok egy olyan intézményt látnak, amely egyre inkább a kötelezettségvállalások kiterjesztésére összpontosít anélkül, hogy előbb megoldaná a meglévő strukturális gyengeségeket. A támogatók szerint a kollektív európai finanszírozás elengedhetetlen a biztonsági fenyegetésekkel és a globális gazdasági versennyel való szembenézéshez. Mindkét perspektíva ugyanazzal a gyakorlati kérdéssel szembesül: honnan lesz rá pénz? Európa nem támaszkodhat a végtelenségig a növekvő hitelfelvételre, az új adókra és a tagállamok közötti, politikailag nehéz transzferekre anélkül, hogy megmagyarázná a várható gazdasági megtérülést.

Újabb csúcstalálkozó, újabb kifizetetlen számla
Az októberi csúcstalálkozó után az európai vezetők két nagy pénzügyi kihívással néznek szembe. Tárgyalniuk kell egy hiteles, hosszú távú uniós költségvetésről, miközben meg kell határozniuk, hogyan teljesítsék Ukrajna további finanszírozási igényeit. Mindkét döntés érinti az adófizetőket, a nemzeti kormányokat és a jövő generációit. A megállapodás elmaradása nem jelenti azt, hogy az EU kifogyott a pénzből. A jelenlegi költségvetése tovább működik, a következő pénzügyi keret pedig csak 2028-ban veszi kezdetét.

A politikai üzenet azonban félreérthetetlen.
Brüsszel még nem jutott kompromisszumra Európa saját prioritásainak finanszírozásáról, miközben Ukrajna támogatása iránti elkötelezettsége változatlan maradt. A kérdés már nem egyszerűen az, hogy Európa megengedheti-e magának ambícióit. Hanem az, hogy az európai vezetők képesek-e olyan prioritásokat felállítani, amelyeket a polgárok megértenek, a kormányok finanszírozni tudnak, és a kontinens gazdasága fenntartható.