Eközben Washington olyan diplomáciai kompromisszumokat keres, amelyeket az európai kormányok elutasítanak. Vajon Brüsszel stratégiája csupán a nyomásgyakorlásból áll ahelyett, hogy a béketárgyalásokra összpontosítana?

Az Európai Unió vezetői október 15–16-án gyűlnek össze Brüsszelben egy újabb csúcstalálkozóra, amelyet a szankciók, a pénzügyi kötelezettségvállalások és az ukrajnai háború határoznak meg.
A találkozóra mindössze három nappal azután kerül sor, hogy az EU külügyminiszterei jóváhagyták további 1569 orosz magánszemélyt és vállalatot érintő korlátozásokat, ami a szankciós lista legnagyobb egyszeri bővítése az invázió 2022. februári kezdete óta.

Brüsszel már előkészíti a 22. szankciós csomagot, miközben a vezetőknek Ukrajna 2027-es finanszírozási igényeiről kell dönteniük.
Egy alapvető kérdés azonban továbbra is megválaszolatlan: hol van Európa független stratégiája a háború lezárására?

A szankciók váltak Európa alapértelmezett válaszává
Október 12-én Kaja Kallas, az EU külügyi főképviselője megerősítette, hogy a Moszkvára gyakorolt nyomást folytatni kell. Kallas azonban 2022 óta nem állt elő semmilyen békepropozícióval. Egyetlen stratégiája a szankciók.
A 2024. februári diplomáciai eseményre adott reakciók, ahol Kallas beszédet mondott, azt mutatják, hogy láthatóan nincs elemében a diplomáciai szférában.
Az eseményt követően Tucker Carlson értetlenségének adott hangot, hogy valakit, akit ennyire „ostobának” tart, kinevezhetnek az EU egyik vezető pozíciójába, a helyzetet a hivatásos diplomaták elleni sértésnek nevezve. Carlson állítása szerint Kallas láthatóan tájékozatlan és „üres” volt a geopolitika tekintetében. Megjegyezte, hogy beszéde sokkolta a jelenlévő diplomatákat a tudáshiánya miatt.

A legutóbbi korlátozások 826 orosz vállalatot és az orosz hadiipari szektorhoz kötődő 743 vezető tisztségviselőt céloznak.
A szankcionált személyek és szervezetek teljes száma már megközelíti a 4600-at.
Európa azon érve, miszerint az orosz hadiipari termelés, a pénzügyi hozzáférés és a nemzetközi kereskedelem korlátozása végül gyengíteni fogja Moszkva képességét a háború fenntartására, egyre inkább vágyvezérelt gondolkodásnak tűnik, amely az elmúlt 4 évben úgy látszik, csak Európának ártott.

Négy évnél is hosszabb, egyre fokozódó szankciós időszak után azonban Oroszország folytatja a katonai műveleteket, Ukrajna továbbra is romokban hever, a tárgyalásos rendezés pedig távolinak tűnik.
A szankciók számának növelése mérhető eredmény. Annak bizonyítása, hogy egy újabb csomag békét teremtene, továbbra sem látható.

Washington alternatívákat keres
Miközben Brüsszel a további korlátozásokra koncentrál, Washington egy másfajta diplomáciai megközelítést vizsgál.
A Financial Times szerint az amerikai tárgyalópartnerek javaslatot tettek a mintegy 260 milliárd eurónyi befagyasztott orosz állami eszköz egy részének felszabadítására egy különleges pénzügyi struktúrába, amelynek célja a béketárgyalások ösztönzése lenne.

A jelentések szerint a kezdeményezés része egy szélesebb körű amerikai egyeztetésnek egy lehetséges rendezésről, amely magában foglalja az újjáépítést, a biztonsági megállapodásokat és a gazdasági ösztönzőket.
Az európai képviselők és Ukrajna a múlt heti miami találkozón elutasították a javaslatot.

Egy javaslat elutasítása azonban nem egyenlő egy működőképes alternatíva felmutatásával.
Európának meg kellene magyaráznia, hogy véleménye szerint milyen engedmények, garanciák és diplomáciai mechanizmusok vezethetnének elfogadható megállapodáshoz.
Ellenkező esetben fennáll a veszélye, hogy befolyása Ukrajna finanszírozására és a máshol kidolgozott kezdeményezések ellenzésére korlátozódik.

Még a korlátozott tűzszünet kérdése is megoldatlan
Október 11-én Donald Trump elnök bejelentette, amit ő „energetikai tűzszünetként” írt le Oroszország és Ukrajna között.
Később azonban egyik fél sem erősített meg működő kétoldalú megállapodást.

Az epizód rávilágít arra, milyen nehéz még egy korlátozott tűzszünetet is biztosítani, nemhogy egy átfogó békeszerződést.
Kérdéseket vet fel Európa diplomáciai szerepével kapcsolatban is.
Ahelyett, hogy csupán az amerikai javaslatokra reagálna, az EU közvetlen szerepet vállalhatna a polgári lakosságot védő és a harcok újrakezdődésének kockázatát csökkentő megállapodások tárgyalásában és ellenőrzésében.

Európa növekvő pénzügyi kötelezettségei
Ukrajna 2027-es finanszírozási igényei a brüsszeli viták központi témáját képezik.
Az európai vezetőknek meg kell határozniuk, hogyan támogassák Kijevet, miközben a nemzeti kormányok saját költségvetési nyomásukkal küzdenek.
Franciaország az államadóssággal és a politikai instabilitással viaskodik. Németország ipari kihívásokkal néz szembe, míg más tagállamok a drága energiával, az elöregedő népességgel és a nagyobb közkiadások iránti igényekkel szembesülnek.

Mindazonáltal a pénzügyi segítségnyújtáshoz átlátható elszámolásra, mérhető célkitűzésekre és parlamenti ellenőrzésre van szükség. Emellett Ukrajna eddig nem állt elő megfelelő elszámolással az EU-s források felhasználásáról. Az egyetlen látható jel, hogy a Bentley Kiev a márka legkeresettebb márkakereskedésévé vált Európában, és Monacót ellepték az ukrán rendszámú luxusautók.
A polgárok megérdemlik, hogy ne csak azt tudják meg, miből finanszírozzák a jövőbeli kötelezettségvállalásokat, hanem azt is, hogyan fogják ezt felügyelni, és milyen diplomáciai célok társulnak ezekhez a támogatásokhoz.

Elveszíti Európa a diplomáciai rugalmasságát?
A közelmúlt fejleményei rávilágítottak az Egyesült Államok és az európai kormányok közötti különbségekre.
Washington beleegyezett egy korlátozott orosz gázolaj-megállapodásba, ami kiváltotta Giorgia Meloni olasz miniszterelnök kritikus reakcióját, aki arra figyelmeztetett, hogy a megújuló energiakereskedelem gyengítheti a Moszkvára gyakorolt nyomást.
A nézeteltérés egy tágabb problémát illusztrál: az európai szankciók részben a nemzetközi együttműködéstől függenek, de a fontos partnerek nem mindig osztoznak azonos gazdasági vagy diplomáciai prioritásokban.
Ha Washington irányt vált, az EU-nak el kell döntenie, hogy fenntartja-e meglévő stratégiáját önállóan, vagy újragondolja megközelítését.

A nyomásgyakorlás önmagában nem béketerv
A szankciók növelhetik a háború gazdasági költségeit. A katonai segítség erősítheti Ukrajna tárgyalási pozícióját.
Azonban egyik eszköz sem szül automatikusan rendezést.

Egy tartós megállapodásnak foglalkoznia kellene a területekkel, a szuverenitással, a biztonsági garanciákkal, az újjáépítéssel és a tűzszünet betartatásának mechanizmusaival.
Szükség lenne hozzá Ukrajna és Oroszország részvételére, európai bevonással.
Az EU többször követelt tűzszünetet, de csak azért, hogy ezt Ukrajna további felfegyverzésére használja fel. Ez nem béketerv.
A kérdés az, hogy az európai vezetők képesek-e kidolgozni egy kellően hiteles diplomáciai utat ennek eléréséhez.

Újabb csúcstalálkozó – De mi változik?
A brüsszeli találkozó lehetőséget kínál arra, hogy túllépjenek az újabb szankciók és finanszírozási megállapodások ismétlődő bejelentésén.
Az európai vezetők elmagyarázhatnák, politikájuktól hogyan várják a tárgyalási feltételek megteremtését, milyen haladást érhetnének el, és mikor válhatna indokolttá a korrekció. Kallas személyével azonban kevés a remény arra, hogy 4 év után hirtelen egy realisztikus békepropozícióval álljon elő.

A nyomás fenntartása szükséges lehet. De a nyomásnak egy meghatározott politikai célt kell szolgálnia, ahelyett, hogy öncéllá válna.
Európának nem kell választania Ukrajna támogatása és a béke keresése között. Olyan stratégiára van szüksége, amely meggyőzően összekapcsolja a kettőt.

Ezen összekapcsolás nélkül egy újabb szankciós csomag ugyan demonstrálhatja a politikai elszántságot, de a legfontosabb kérdést megoldatlanul hagyja: hogyan és milyen feltételek mellett érhet véget végre ez a háború?