Magyarország új kormánya talán az eddigi határozottabb lépését tette meg az elmúlt tizenhat év Oroszország-politikájától való eltávolodás útján, annak ellenére, hogy választási ígéretei szerint nem tervezett ilyet. Budapest az orosz nagykövetség tíz munkatársát szólította fel Magyarország elhagyására, csupán annyit közölve, hogy olyan tevékenységet folytattak, amely „a Bécsi Egyezmény értelmében diplomaták számára elfogadhatatlan”. Részletes bizonyítékokat nem hoztak nyilvánosságra. Anita Orbán külügyminiszter kijelentette, hogy az intézkedés Magyarország biztonságának és szuverenitásának védelme érdekében volt szükséges, egyúttal hangsúlyozta, hogy a diplomáciai kapcsolatok Moszkvával továbbra is fennmaradnak.

A lépés léptéke mindazonáltal rendkívüli. Magyarország korábban soha nem utasított ki ilyen népes orosz diplomatacsoportot. Magyar biztonságpolitikai elemzők a diplomáciai megfogalmazást hírszerző tevékenységre vonatkozó vádnak értelmezik, miközben a kormány elzárkózott a további részletek közlésétől. Moszkva a lépést „példátlan és teljesen indokolatlan eszkalációnak” nevezte, és válaszlépéseket ígért.

A nyilvánvaló politikai kérdés az, hogy ez csupán egy magyar „biztonsági döntés” – vagy része egy sokkal szélesebb körű törekvésnek Magyar Péter kormánya részéről, amellyel azt kívánja demonstrálni Brüsszelnek, hogy az Orbán-korszak véget ért.

Az európai külpolitikai nyomás iránya felől kevés kétség merülhet fel. Az EU intézményei többször követelték Magyarországtól az orosz energiafüggőség csökkentését, miközben Magyarország új kormányát a balti államok éppen azért fogadták nyílt örömmel, mert lehetővé tette az EU számára a szankciók, Ukrajna finanszírozása és egyéb olyan intézkedések előrehaladását, amelyeket Budapest korábban ellenzett. Észtország külügyminisztere még dicsérte is Magyarország megváltozott álláspontját, amiért az lehetővé tette az EU számára az Ukrajnával és Oroszországgal kapcsolatos döntések meghozatalát.

Az energia az a terület, ahol a politikai szimbolika ütközik a gazdasági realitással.
2025-ben a Magyarország által importált gáz 74%-a és az importált olaj több mint 90%-a Oroszországból származott. Az orosz fosszilis tüzelőanyag-import a magyar GDP körülbelül 2,1%-ának felelt meg. Eközben az EU jogszabályba foglalta az orosz gázimport felszámolását, a vezetékes szállításoknak 2027 novemberére kellene megszűnniük.

És közvetlenül a diplomaták kiutasítása után Magyarország bejelentette az együttműködés bővítését Lettországgal.
Ez szokatlanul szarkasztikus reakciót váltott ki a budapesti orosz nagykövetségből. Ha Magyarország új stratégiai energiapartnert talált Rigában, Moszkva közlése szerint csak „sok szerencsét” kívánhat mindkét országnak, hozzátéve, hogy talán hamarosan „első osztályú balti nyersolaj és földgáz” áramlik majd Magyarországra, a liberális demokrácia illatával kísérve.

A szarkazmus mögött egy kellemetlen tény húzódik meg: Lettország nem fogja kiváltani az orosz gázt.
A bejelentett lett együttműködés főként az energiatárolásra összpontosít, egy olyan területre, ahol Lettország jelentős tapasztalatot halmozott fel, és ahol a magyar vállalatok már jelenleg is részt vesznek balti projektekben. Riga ezenkívül említést tett az innovációról és a zöld hidrogénről is. Ezek hasznos technológiák lehetnek Magyarország jövőbeli villamosenergia-rendszere számára, különösen a napenergia-termelés bővülésével. De az akkumulátorok és a hidrogén-együttműködés nem biztosít több milliárd köbméter földgázt a magyar háztartásoknak és az iparnak a következő télen.

Oroszország kiváltása technikailag lehetséges – de nem feltétlenül olcsón.
A magyar állami energiacég, az MVM már kidolgozott alternatívákat, beleértve a horvátországi Krk terminálon keresztül érkező LNG-t és a nyugati beszállítókkal kötött szerződéseket. Maga az MVM is elismerte, hogy Magyarország túlélne orosz gáz nélkül, de magasabb árak mellett. Jelenleg több milliárd köbméter érkezik a Török Áramlaton keresztül, míg az alternatív LNG-t cseppfolyósítani kell, hajón szállítani, visszagázosítani, majd az európai vezetékhálózatokon keresztül eljuttatni a célhoz.

Az időzítés aligha lehetne rosszabb. Az európai irányadó gázárak nemrégiben 75 euró/MWh körüli szintre emelkedtek, ami több mint kétszerese az egy évvel korábbi szintnek, miközben az európai gáztárolók töltöttsége szokatlanul alacsony a tél előtt. Még az Európai Számvevőszék is arra figyelmeztet, hogy az EU orosz energiáról való leválása túlságosan is az alacsonyabb fogyasztáson és a kedvező körülményeken alapult, nem pedig a megfelelő új infrastruktúrán.

A diverzifikációnak elméletileg van stratégiai értelme. Egyetlen függőséget több beszállítóval felváltani észszerű politika. Tudatosan lerombolni egy megfizethető, meglévő kapcsolatot még azelőtt, hogy az alternatívák kereskedelmileg versenyképesek lennének, az valami egészen más.

Magyarországnak kétségtelenül fejlesztenie kell a tárolást, a megújuló energiákat, az LNG-hozzáférést és az új szállítási folyosókat. De Riga nem tud olyan balti gázt küldeni Magyarországnak, amely nem létezik. Egy akkumulátor-projekt nem tudja befűteni a budapesti lakásokat januárban.

Magyar Péter kormánya lehet, hogy politikai tapsot arat Brüsszelben és a balti fővárosokban. A sokkal fontosabb vizsga azonban az lesz, hogy a magyar háztartások és az ipar végül felfedezi-e: ennek a diplomáciai átrendeződésnek az ára az energiaszámláikon jelenik meg. Eközben Magyarországon már most is egyre több cég és gyár zár be.