Szlovénia szemtanúja gleccserei eltűnésének. Nyolcvanévnyi tudományos megfigyelés után a kutatók megerősítették, hogy az egykor híres Triglav-gleccser gyakorlatilag megsemmisült. Már csak egyetlen jelentős jégmaradvány maradt a Mount Skuta alatt, ahol egy kavicsréteg nyújt korlátozott védelmet a további olvadás ellen.
A következmények túlmutatnak a hegyi táj megváltozásán. A tudósok arra figyelmeztetnek, hogy az alpesi jég elvesztése veszélyezteti a nyári folyóvizek hozamát, a talajvízkészleteket, az ivóvízellátást és a mezőgazdaságot Közép-Európa-szerte.
14 hektárról a semmi szélére
Amikor 1946-ban elkezdték a rendszeres méréseket, a Triglav-gleccser körülbelül 14 hektárt fedett le — ami nagyjából 20 futballpályának felel meg.
2024-re mindössze 0,2 hektár maradt, ami körülbelül 98,6%-os csökkenést jelent.
A gleccser vastagsága hasonlóan drámai történetet mesél. A 2022-es mérések mindössze 1,4 méteres átlagos jégvastagságot mutattak, a maradék térfogat pedig körülbelül 2455 köbméter volt.
Ez kevesebb víz, mint amennyit egyetlen olimpiai úszómedence befogad, amely körülbelül 2500 köbméteres. Egy szokatlanul hómentes telet és a 2026-os rendkívül forró nyarat követően a kutatók jelentették, hogy a megmaradt jég is eltűnt.
Szlovénia utolsó, kövek által védett gleccsere
A Kamnik-Savinja-Alpokban található Skuta-gleccser az árnyékos fekvése miatt tovább maradt fenn.
1946-ban körülbelül három hektárt borított. Mára csak mintegy 1,5 hektár maradt belőle, jégvastagsága pedig több tíz méterről mindössze néhány méterre csökkent.
A kutatók jelentése szerint felszínének 80–90%-át ma már kavics és kőtörmelék borítja, ami védi a jeget a közvetlen napfénytől.
Ez azonban elsősorban természetes törmelékréteg, nem pedig újonnan telepített mérnöki rendszer. Korlátozott szigetelést biztosít, miközben a gleccser oldalai és az alja folyamatosan olvad.
A jég alatti üregekben a víz továbbra is csöpög a mennyezetről. A tudósok úgy vélik, a Skuta ugyanazt az utat járja be, mint a Triglav.
A nagyobb veszély: Európa folyói
A gleccserek természetes édesvíz-tározókként funkcionálnak. Télen felhalmozzák a havat, a melegebb hónapokban pedig vizet bocsátanak ki, fenntartva a folyók folyását, amikor a csapadék megritkul.
Ahogy a gleccserek zsugorodnak, a szezonális egyensúly felborul. Az olvadás kezdetben növelheti a lefolyást, de amint a tárolt jég elfogy, ez a kiegészítő nyári forrás örökre elveszik.
A Dráva és a Mura folyórendszerei, amelyek összekötik Ausztriát, Szlovéniát, Horvátországot és Magyarországot, részben az alpesi hó- és jégkészletektől függenek.
A csökkent nyári vízhozam érintheti az öntözést, a talajvíz utánpótlását, az ivóvízkutakat és a vízerőművek energiatermelését is.
Ugyanakkor Szlovénia apró megmaradt gleccserei csak töredékét adják az országos folyóvíz-kibocsátásnak. A nagyobb regionális veszélyt Ausztria sokkal kiterjedtebb alpesi gleccsereinek eltűnése, a csökkenő hótakaró és a megváltozott csapadékmintázatok együttes hatása jelenti.
Ausztria: 96-ból 94 gleccser hátrál
A probléma az egész Alpokra kiterjed.
Az Austrian Alpine Club 2026. márciusi jelentése szerint a 96 megfigyelt osztrák gleccser közül 94 húzódott vissza a 2024–2025-ös mérési időszakban.
A több egymást követő évben mért 79 gleccser esetében az átlagos visszahúzódás elérte a 20,3 métert.
Néhány esetben lényegesen nagyobb veszteségeket mértek:
• Alpeiner Ferner, Tirol: 114,3 méter
• Sonnblickkees, Salzburg: 103,9 méter
• Krimmler Kees: 90,3 méter
• Pasterze, Ausztria legnagyobb gleccsere: 54 méter
A kutatók arra figyelmeztetnek, hogy sok alacsonyabban fekvő alpesi gleccser teljesen eltűnhet az elkövetkező évtizedekben.
Svájc jégkészletének egyötödét veszítette el öt év alatt
Svájc egy másik megdöbbentő példával szolgál.
Az ETH Zurich és a Swiss Glacier Monitoring Network adatai szerint az ország gleccserei csak 2026-ban teljes jégtérfogatuk több mint 5%-át veszítették el.
2021 óta Svájc elveszítette megmaradt gleccserjegének csaknem 20%-át.
Néhány gleccserfelszín 2,5–4 métert vékonyodott egyetlen év alatt, míg bizonyos gleccsernyelvek akár 10 métert is veszítettek vastagságukból.
Ez annyit jelent, mintha egy háromszintes épület magasságának megfelelő jégréteg tűnne el a felszínről mindössze egyetlen nyár alatt.
Eltűnő ökoszisztémák és növekvő gazdasági költségek
Az olvadó jég instabil kőzeteket tár fel, megváltoztatja a hegyi élőhelyeket, és növeli a kőomlások, valamint a hirtelen vízkiáramlások kockázatát.
Az alpesi turizmusnak is alkalmazkodnia kell. A hagyományos gleccsertúra-útvonalak megváltoznak, a hegyi menedékházak új vízellátási nehézségekkel küzdenek, és a korábban fagyott talaj instabillá válik.
A folyásirányban lejjebb dolgozó gazdálkodók számára az egyre rendszertelenebb folyóhozamok miatt bővíteni kell az öntözővíz-tározókat, víztakarékos technológiákat kell bevezetni, és változtatni kell a termesztett növények körén.
A gleccserek elvesztése nem jelenti azt, hogy Közép-Európa egyszerűen kifogy a vízből. Azt viszont jelentheti, hogy kevesebb víz áll rendelkezésre akkor, amikor a mezőgazdaságnak, az iparnak és a háztartásoknak a legnagyobb szükségük lenne rá.
Megmenthetők-e még Európa gleccserei?
Szlovénia tapasztalatai rávilágítanak a helyi védelmi intézkedések korlátaira.
A kavics és a szigetelő burkolatok átmenetileg lassíthatják az olvadást bizonyos helyszíneken, de nem képesek megfordítani a regionális felmelegedést vagy újjáépíteni egész gleccsereket.
A 14 hektárnyi jég és a csupasz hegyoldal közötti különbség ma már egyetlen emberöltő alatt láthatóvá vált.
Szlovénia számára a Triglav eltűnése egy nemzeti természeti szimbólum elvesztését jelenti. Ausztria, Svájc és a szomszédos országok számára ez egy tágabb figyelmeztetés az édesvíz-elérhetőség megváltozására.
Európa gleccserei nem csupán a hegyekből tűnnek el. Azok a természetes víztározó rendszerek alakulnak át velük együtt, amelyek évszázadokon át táplálták az alpesi folyókat.
