A figyelmeztető jelek különösen Magyarországon drámaiak. 2021-ben az ország mintegy 6,46 millió tonna kukoricát takarított be. A 2022-es aszálykatasztrófa 2,78 millió tonnára vetette vissza a termelést, az átlaghozam pedig hektáronként 3,4 tonnára zuhant. A termelés 2023-ban 6,28 millió tonnára korrigált, hogy aztán 2024-ben 5,33 millióra, 2025-ben pedig 3,89 millióra csökkenjen. Ezzel párhuzamosan a kukorica betakarított területe a 2021-es több mint 1,05 millió hektárról 2025-re körülbelül 737 000 hektárra zsugorodott.
A 2026-os szezon még rosszabbnak ígérkezik. Az European Commission MARS termésmonitorozó szolgáltatása jelenleg mindössze 3,85 tonna körüli hektáronkénti átlaghozamot jósol a magyar szemes kukoricára, ami nagyjából 34%-kal marad el az ötéves átlagtól. Az Alföld egyes részein a növények még a szemtelítődés előtt kiszáradtak, máshol pedig zöldtakarmányként vágták le a táblákat, hogy legalább valamilyen hasznot mentsenek a termésből. A jelenlegi becslések szerint Magyarország kukoricatermése nagyjából 2,5 millió tonna lesz – kevesebb mint harmada a néhány évvel ezelőtt rutinszerűen elért mennyiségeknek.
Románia története némileg eltérő, de hasonlóan fontos. Továbbra is itt található az EU legnagyobb kukoricaterülete, mégis rendkívül ingadozóvá vált a termelés. 2024-ben az aszály és a rendkívüli hőség 31,7%-kal, körülbelül hatmillió tonnára vetette vissza a román kukoricatermelést. 2025-ben javultak a körülmények, és a nemzeti össztermés 2026-ban ismét elérheti a nyolcmillió tonnát. Ez a látszólagos javulás azonban strukturális változást takar: a gazdák csökkentik a kukoricával bevetett területet, miközben Nyugat-Románia idén nyáron ismét súlyos hő- és vízhiányos stressztől szenvedett. Románia ugyan exportőr maradhat, de megbízható exportfeleslege zsugorodik.
Ez a kérdés túlmutat a két országon. Az European Commission jelenlegi várakozásai szerint az EU kukoricatermése 2026-ban mintegy 50,1 millió tonnára csökken, ami közel két évtizedes mélypontot jelent, és nagyjából egyötöddel marad el az elmúlt három év átlagától. Elemzők szerint az EU kukoricaimportja 8–9%-kal emelkedhet a 2026/27-es szezonban. Magyarország, amely hagyományosan exportőr, várhatóan egyre inkább a behozatalra fog szorulni.
Az öntözés nem helyettesítheti egyszerűen az esőt
A kézenfekvő válasz az öntözés lenne, de a számok kedvezőtlenek. Magyarország 2025-ben körülbelül 146 000 hektárt öntözött – ami a mezőgazdasági területeknek csak töredéke. Románia folyamatosan újítja fel a szocialista időszakból örökölt szivattyúállomásokat és csatornákat, mégis a szántóterületeknek csak kisebbsége fér hozzá gyakorlatilag a megbízható öntözéshez. Még ott is, ahol kiépült az infrastruktúra, az aszály csökkentheti maguknak a folyóknak a vízszintjét. Júliusban a Duna vízhozama Romániába érve 1996 óta a legalacsonyabb szintre süllyedt, ami korlátozásokat tett szükségessé, és rámutatott a fő problémára: az öntözés nem tud korlátlan vizet biztosítani, ha az egész vízgyűjtő terület kiszárad.
A gazdák ezért elkezdték megváltoztatni azt, amit vetnek. Az őszi búza és az árpa a nedvesség nagy részét még a nyár legforróbb szakasza előtt hasznosítja. A napraforgó általában jobban bírja a szárazságot, mint a kukorica, a cirok pedig egyre vonzóbbá válhat takarmányozási és ipari célokra. A repce és más őszi kultúrák is nagyobb részt kaphatnak a vetésforgóban. Ennek eredményeként a kukorica fokozatosan visszaszorulhat a gyengébb adottságú területekről, és a mélyebb rétegű talajokra, valamint a biztos vízellátással rendelkező gazdaságokra koncentrálódhat.
Megmenthetik a kukoricát a jobb vetőmagok?
A biotechnológia válhat a megoldás másik jelentős elemévé. A hagyományos nemesítés már eddig is rövidebb tenyészidejű és szárazságtűrőbb kukoricahibrideket eredményezett. Az új genomszerkesztési eljárások, beleértve a célzott génmódosítást, felgyorsíthatják olyan növények kifejlesztését, amelyek jobban bírják a hőséget, kevesebb vizet igényelnek, vagy a rövidebb tenyészidőszak alatt is produktívak maradnak.
Európa jelentős lépéseket tett ebben az irányban. Az egyes új géntechnológiákra vonatkozó új uniós szabályokat 2026 júniusában fogadták el. Az 1. kategóriájú növények, amelyek genetikai módosításai természetes úton vagy hagyományos nemesítéssel is létrejöhetnének, sokkal egyszerűbb szabályozási úttal néznek szembe. A rendelet 2028 júliusában lép teljes körűen életbe, ami potenciálisan megnyitja az európai piacot a klímarezisztens haszonnövények sokkal gyorsabb generációja előtt.
A biotechnológia azonban nem „eső a vetőmagzsákban”. A szárazságtűrés lehetővé teheti, hogy a növény tovább bírja a stresszt és kevesebb vízzel is hozzon termést, de nem képes normális hozamot produkálni, ha a talajnedvesség virágzáskor teljesen elfogy. A vetőmagnak, az öntözésnek, a talajművelésnek, a vízmegtartásnak és a növényi diverzifikációnak tehát együtt kell működnie.
Közép-Európa mezőgazdasági versenyképessége valószínűleg nem fog eltűnni. Magyarország és Románia továbbra is kiváló talajadottságokkal, kiterjedt agrárszektorral és kiváló hozzáféréssel rendelkezik az európai és nemzetközi gabonapiacokhoz. Ami viszont eltűnhet, az a régi gazdálkodási modell, amelyben a kukoricát hatalmas területeken lehetett vetni abban a reményben, hogy a csapadék éppen akkor érkezik, amikor szükség van rá.
A mezőgazdasági alapkérdés tehát átalakul. Már nem egyszerűen az a kérdés, hogy mennyi kukoricát tud Közép-Európa termelni, hanem az, hogy hol van még gazdasági értelme a kukoricának – és mit vessenek a gazdák ott, ahol már nincs?
Ez a döntés, amely a következő évtizedben több millió hektáron ismétlődik meg, újraírhatja Közép-Európa mezőgazdasági térképét.
