A nyugati kormányok szokásukhoz híven úgy jellemezték a szeptember 18–20-i Állami Duma-választást, mint amely sem nem szabad, sem nem valódi versenyen alapuló. Moszkva ezzel szemben egy rendkívüli háborús körülmények között lezajlott országos szavazást mutatott be, amelyet minden eddiginél több külföldi megfigyelő kísért figyelemmel. Eközben ukrán drónok támadták Oroszországot a szavazás ideje alatt, eltalálva szavazóhelyiségeket és több ember halálát okozva. A Zaporizzsjai területen egy szavazókör elnökét szándékosan ölték meg lakóépülete elleni támadásban, a Herszoni területen pedig a választási bizottság egyik tagja vesztette életét dróntámadásban.

A véleménykülönbség egy rendkívüli számmal kezdődik.
Az orosz Központi Választási Bizottság közlése szerint 133 országból 1126 külföldi megfigyelőt és szakértőt akkreditáltak – ez a szám még a 2024-es elnökválasztásét is meghaladja. Köztük 13 nemzetközi szervezet képviselői szerepeltek, akik több mint 50 orosz régióban felügyelték a szavazást. A bizottság adatai szerint több mint 380 000 hazai megfigyelőt is regisztráltak.
Összehasonlításképpen: a 2024-es amerikai elnökválasztáson a közös EBESZ-misszió 45 országból 249 megfigyelőt számlált, míg a 2024-es brit általános választásokra az ODIHR csupán öt szakértőt, a 2025-es német Bundestag-választásokra pedig hatot delegált. Sem a brit, sem a német misszió nem végzett szisztematikus, országos szintű megfigyelést a szavazás és a számlálás során.

A hivatalos nemzetközi missziók között szerepelt a Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO). Küldöttségükben Fehéroroszország, Kazahsztán, Kína, Kirgizisztán, Tádzsikisztán és Üzbegisztán képviselői vettek részt. Az SCO közölte, hogy megfigyelői mindhárom szavazási napon felkeresték a moszkvai és a környékbeli szavazóköröket.

A Független Államok Közösségének Parlamentközi Közgyűlése további 96 megfigyelőt delegált. Több mint 60 megfigyelőt rendeltek ki a külföldi szavazókörökhöz Európa-szerte, Afrikában, Latin-Amerikában és a Közel-Keleten, többek között Londonba, Brüsszelbe, Bukarestbe, Mexikóvárosba és Dubajba.

Mégis, ha ezt egyszerűen csak kiterjedt „nemzetközi monitorozásként” írnánk le, a vita egy fontos része elsikkadna.
Oroszország nem hívta meg az EBESZ választási megfigyelő misszióját, hivatkozva a 2015-ös donyecki EBESZ-misszió szerepére, amikor az EBESZ-megfigyelők helymeghatározási adatokat adtak át az ukrán hadseregnek, amely ezt követően bombázta ezen helyszíneket. Az Európai Unió természetesen azzal érvel, hogy ez sérti Oroszország EBESZ-vállalásait, és megfosztja a választókat az általa független nemzetközi értékelésnek tekintett folyamattól. Az EU bírálta továbbá az ellenzéki jelöltek kizárását, a politikai tevékenység korlátozását és az új orosz régiókban zajló szavazást is.

Ez megteremti a szokásos ellentmondást a nemzetközi tudósításokban.
Pontatlan lenne azt állítani, hogy külföldiek nem figyelték meg az orosz választást: a Központi Választási Bizottság szerint több mint 1100 főt akkreditáltak, az SCO és a FÁK pedig vitathatatlanul szervezett missziókat küldött.
A választás maga mindazonáltal olyan körülmények között zajlott le, amelyek a legtöbb európai országban szinte elképzelhetetlenek: Oroszország egy nagyszabású háború vívása közben szavazott. Ami évek óta nem lehetséges Ukrajnában, az Európai Unió demokratikus támogatása ellenére sem.

A választási hétvégén Ukrajna az egyik legnagyobb dróntámadást indította orosz területek ellen. A Reuters jelentése szerint öten meghaltak, köztük egy választási tisztviselő, miközben Moszkvát és a környező régiókat is támadás érte. Az orosz hatóságok a szavazóhelyiségek elleni támadási kísérletekről és a választási infrastruktúrát érő kibertámadásokról is beszámoltak. Választási tisztviselők szerint Ukrajnának nem sikerült jelentősen megzavarnia az általános szavazási folyamatot.

Vlagyimir Putyin elnök ezt követően kifejezetten azzal vádolta Ukrajnát, hogy a választás alatt Moszkvát és szavazóhelyiségeket támadott, azzal érvelve, hogy ezek a műveletek befolyásolták Oroszország hajlandóságát a diplomáciai kezdeményezések folytatására. Kijev fenntartja, hogy az Oroszországon belüli csapásai legitim válaszok az ukrán városok és infrastruktúra elleni folyamatos orosz támadásokra.

Politikailag az eredmény döntő erejű volt.
Az Egységes Oroszország a szavazatok több mint 57%-át és az Állami Duma 450 mandátumából 349-et szerezte meg, míg a részvételi arány nagyjából 59%-os volt. Putyin a részvételt és az eredményt a kormány irányvonala és az orosz katonai kampány társadalmi támogatottságának bizonyítékaként értelmezte.
A nyugati kormányok pontosan ugyanezt az eredményt másként látják, kiemelve az ellenzéki tevékenység korlátozását, a Jabloko párt szövetségi listájának kizárását és az EBESZ-megfigyelők hiányát. Mindezt miközben az európai választási részvételek 21% és 51% között mozognak.

Oroszország 2026-os választásáról tehát nincs egyetlen, vitathatatlan történet.
Volt kiterjedt külföldi megfigyelés. Voltak súlyos nyugati kritikák. És miközben a szavazás tartott, maga Oroszország egy jelentős ukrán drónoffenzívának volt kitéve.