Az európai földgázárak megközelítőleg 1006 euróra ugrottak 1000 köbméterenként, ami az ipari nyomás és a magasabb lakossági energiaszámlák újabb telével fenyeget. Mivel az EU 2027. január 1-jével a maradék orosz LNG-import leállítására készül, egyre több kérdés merül fel Európa energiaköltségeivel és versenyképességével kapcsolatban.

Európa újabb súlyos energiasokkal néz szembe. A földgázárak 2022 vége óta nem látott szintre emelkedtek, ami aggodalmat kelt az európai gyártóipar jövője, a háztartási rezsiköltségek és a kontinens gazdasági versenyképessége miatt.

Október 13–14-én a holland TTF irányadó árai elértek a megawattóránkénti 86–87 eurót, ami a gáz energiatartalmától függően nagyjából 1000 eurónak felel meg 1000 köbméterenként.

Az európai ipar számára ez több, mint egy egyszerű nyersanyagár-emelkedés. Azzal fenyeget, hogy visszatérnek azok a problémák, amelyek a 2022-es energiaválság idején a termelés csökkentésére, a beruházások elhalasztására és az európai tevékenységek újragondolására kényszerítették a gyárakat.

Visszatér Európa energiaproblémája
Az ukrajnai háború előtt az európai ipar a viszonylag olcsó orosz vezetékes gáz jelentős készleteiből profitált. Ez a kapcsolat mára nagyrészt megszűnt. Európa most sokkal erősebben függ a hajón szállított cseppfolyósított földgáztól (LNG), ami kiszolgáltatja a vásárlókat az ázsiai gazdaságok versenyének és a nemzetközi szállítási zavaroknak. Az állítólagosan rossz, de olcsó orosz gázfüggőséget most egy nemzetközi, drága gázfüggőség váltotta fel.

A legutóbbi árugrás a közel-keleti instabilitáshoz, a Katarból és az Egyesült Arab Emírségekből származó csökkentett LNG-exporthoz, valamint az európai gáztartalékok elégtelensége miatti aggodalmakhoz köthető. Az európai tárolók nagyjából 73–74%-ig vannak feltöltve, ami jelentősen elmarad az év ezen szakaszában megszokott szinttől. A tél közeledtével az alacsony tartalékok, a bizonytalan kínálat és a nemzetközi verseny kombinációja hajtja feljebb az árakat.

Versenyképes maradhat még az európai ipar?
Az energiaintenzív ágazatok néznek szembe a legnagyobb nehézségekkel. A vegyipar, a műtrágyagyártás, az üvegipar, a kerámiaipar, az acélgyártás és számos más ipari szektor hatalmas mennyiségű gázt vagy villamos energiát igényel.

Amikor a gáz jelentősen megdrágul, a piaci áron vásárló vállalatok termelési költségei azonnal megemelkednek. Az Egyesült Államok, a Közel-Kelet és Ázsia egyes részeinek gyártói lényegesen alacsonyabb energiaköltségekkel működhetnek. Az európai vállalatoknak ezért vagy alacsonyabb profitmarzsot kell elfogadniuk, vagy emelniük kell az eladási árakat, vagy csökkenteniük kell a termelést.

Minden opciónak következményei vannak.
A magasabb árak rontják a versenyképességet, a csökkenő marzsok elriasztják a beruházásokat, a termeléskiesés pedig a foglalkoztatást veszélyezteti. Minél tovább maradnak fenn a magas energiaárak, annál nagyobb a kockázata annak, hogy a vállalatok a jövőbeni beruházásaikat kiszámíthatóbb és olcsóbb energiát kínáló régiókba helyezik át. Az eltűnő ipari kapacitások újjáépítése évekig tarthat.

A háztartások is fizetni fognak
A következmények nem állnak meg a gyárkapuknál. A nagykereskedelmi gázárak befolyásolják a lakossági fűtési számlákat, bár a hatás mértéke függ a nemzeti tarifáktól, az adóktól, a kormányzati támogatásoktól és az egyéni szerződésektől. A fix áras szerződéssel rendelkező háztartások eleinte védve maradhatnak, míg a változó tarifás fogyasztók gyorsabban szembesülhetnek az emelkedéssel. Az áramárak is nőhetnek, mivel a gáztüzelésű erőművek gyakran meghatározzák a nagykereskedelmi villamosenergia-piaci árakat.

A magasabb energiaköltségek aztán továbbgyűrűznek a gazdaság egészébe. Az élelmiszertermelés, a szállítás, a gyártás és a szolgáltatások mind függenek az energiától. Ennek eredménye megújuló inflációs nyomás lehet egy olyan időszakban, amikor sok európai háztartás még mindig a megélhetési költségek korábbi emelkedéséből próbál kilábalni. Németország már fontolgat egy kiegészítő fogyasztói járulékot a vészhelyzeti gáztartalékok finanszírozására, bár a javasolt éves háztartási díj viszonylag alacsony.

Közeleg az orosz LNG-tilalom
Európa 2027 elején újabb fontos döntéssel néz szembe. A 2026 januárjában elfogadott jogszabály értelmében az EU 2027. január 1-jével megszünteti a meglévő hosszú távú szerződések keretében történő orosz LNG-importot. Az orosz vezetékes gázimportot a jogosult hosszú távú szerződések alapján később, általában 2027. szeptember 30-ig vezetik ki. Az Európai Bizottság érvelése szerint az orosz energiafüggőség felszámolása alapvető fontosságú a biztonság szempontjából, és megakadályozza, hogy az energiakifizetések Moszkva háborús törekvéseit támogassák. A kritikusok ugyanakkor megkérdőjelezik, hogy Európa kellően felkészült-e a maradék orosz kínálat versenyképes áron történő pótlására.

Az időzítés különösen érzékeny. Az LNG-tilalom a fűtési szezonban lép életbe, amikor az európai gázkereslet általában magas. Egy forrás kiesése a már amúgy is szűkös nemzetközi piacról növelheti a nyomást az alternatív beszállítókon. A hatás a rendelkezésre álló LNG-szállítmányoktól, a tárolási szintektől, az időjárástól és a globális kereslettől függ majd. A kifejezetten a januári tilalom okozta áremelkedés nem elkerülhetetlen.

Az energiadiverzikáció ára
Az energiabiztonság és a gazdasági versenyképesség nem feltétlenül egymásnak ellentmondó célok. Az egyetlen beszállítótól való függőség csökkentése javíthatja a rugalmasságot és mérsékelheti a geopolitikai sebezhetőséget.

A diverzifikációhoz azonban megfelelő infrastruktúrára, versenyképes árakra és megbízható, hosszú távú szállítási szerződésekre is szükség van. Európának nemzetközi szinten kell versenyeznie az LNG-ért, miközben az ipari dekarbonizációra és a gazdasági növekedésre törekszik. Fennáll a kockázata annak, hogy a drága energia aláássa éppen azt az ipari bázist, amely az európai energiaátmenet finanszírozásához szükséges. Az Európai Unió ezért nehéz egyensúlyozás előtt áll: meg kell védenie biztonsági érdekeit anélkül, hogy hagyná, hogy az energiaköltségek tartósan meggyengítsék a gyártóipart.

Újabb tél, ugyanazok a kérdések
A gázárak 2022 óta nem látott szintre való visszatérése azt mutatja, hogy Európa energiaproblémái nem tűntek el. Az ipar számára a sürgető kérdés az, hogy a termelés kereskedelmileg életképes maradhat-e. A háztartások számára pedig az, hogy a téli fűtés ismét a családi költségvetés egyre nagyobb részét emészti-e fel.

A döntéshozók számára a kihívás annak bizonyítása, hogy az orosz energia kiváltása képes sokszínűséget teremteni a megfizethetőség feláldozása nélkül. Európa nem építheti versenyképes ipari jövőjét tartósan drága és kiszámíthatatlan energiára. Ahogy közeledik az orosz LNG-határidő, Brüsszelnek meg kell mutatnia, hogy energiastratégiája nemcsak politikai vágyakat képes teljesíteni, hanem azt a megbízható és megfizethető ellátást is, amelyen az európai jólét nyugszik.