Egy Egyiptomban található, víz alá merült királyi palotát vizsgáló víz alatti régészek egy rendkívüli bronzgyűrűt fedeztek fel, amely a világ hét ókori csodájának egyikét, a legendás Alexandriai világítótornyot ábrázolja.
Több mint kétezer évvel azután, hogy Alexandria a Földközi-tenger egyik legnagyobb kereskedelmi és szellemi központjává vált, vizei továbbra is figyelemre méltó titkokat rejtenek.
A legújabb felfedezés váratlanul apró: egy bronz pecsétgyűrű, amely a híres Pharos-világítótorony vésett ábrázolását hordozza.
A műtárgyat a víz alá süllyedt Antirhodos szigetéről hozták felszínre, amely egykor Alexandria királyi negyedének része volt, és egy jelentős palotának adott otthont.
A European Institute for Underwater Archaeology, a francia régész, Franck Goddio irányítása alatt, 2026. október 7-én jelentette be a leletet.
A kutatók leírása szerint ez az első ismert ilyen típusú gyűrű, amely az ókori emlékművet ábrázolja.
Egy ókori felhőkarcoló, amely a földközi-tengeri kereskedelmet irányította
A ptolemaioszi korban, az i. e. 3. században épült Alexandriai világítótorony az ókori világ legmagasabb építményei közé tartozott.
A történelmi rekonstrukciók magasságát általában 100 és 120 méter közé teszik, ami nagyjából egy modern, 30-40 emeletes épületnek felel meg.
A Pharos szigetén állva az antikvitás egyik legforgalmasabb kikötője felé tartó hajókat irányította.
Alexandria sokkal több volt, mint egy regionális kikötő.
Kereskedelmi hálózatai összekötötték Egyiptomot Görögországgal, Rómával, a Földközi-tenger keleti térségével, Észak-Afrikával, és az Ázsia felé húzódó kereskedelmi utakkal is.
Gabona, textíliák, papirusz, üveg és luxuscikkek haladtak át a kikötőin, hozzájárulva az egymást követő egyiptomi és római adminisztrációk gazdagságához.
A világítótorony tehát egyszerre volt praktikus navigációs rendszer és a gazdasági befolyás hatalmas szimbóluma.
A földrengések fokozatosan károsították az emlékművet, különösen a középkor folyamán, mígnem hatalmas szerkezete teljesen el nem tűnt.
A történészek évszázadokon át írásos leírásokra, érmékre és régészeti töredékekre támaszkodtak megjelenésének rekonstruálásához.
Egy apró tárgy jelentős történelmi súllyal
A frissen előkerült gyűrű olyan képet hordoz, amely hasonlít a világítótorony i. sz. 2. századi római érméken található ábrázolásaihoz.
Jelentősége nemcsak a vésésben rejlik, hanem a felfedezés helyszínében is.
Antirhodos Alexandria királyi igazgatásához kötődött. Az ókori görög geográfus, Strabo az i. e. 1. században tett egyiptomi látogatása során leírta a szigetet és annak palotáját.
A régészeti csapat szerint a gyűrű megerősíti annak lehetőségét, hogy a palotakomplexum egyes részei a világítótoronyhoz kapcsolódó adminisztratív funkciókat láttak el.
A pecsétgyűrűket az antikvitásban gyakran használták kommunikáció hitelesítésére, valamint dokumentumok vagy tárolóedények viaszba vagy agyagba nyomott jelölésére.
A gyűrű tulajdonosának pontos személyazonossága és eredeti funkciója azonban ismeretlen marad.
A felfedezés egy izgalmas kérdést vet fel: vajon a világítótorony nem csupán egy navigációs tájékozódási pont volt, hanem az Alexandria kereskedelmi infrastruktúrájáért felelős tisztviselők emblémája is?
A bizonyítékok inkább további vizsgálatra ösztönöznek, semmint végleges következtetésre.
Egy egész királyi negyed a tenger alatt
A modern Alexandria keleti kikötője az egyiptomi, görög és római történelem több korszakából származó régészeti maradványokat rejt.
Az ókori építmények geológiai folyamatok, parti változások és pusztító események együttes hatására tűntek el a víz alatt.
Franck Goddio víz alatti kutatásai segítettek feltárni palotákat, templomokat, szobrokat, hajókat és kiterjedt építészeti maradványokat.
Csapatának szélesebb körű munkája a Nílus-delta közelében fekvő, szintén víz alá süllyedt Thonis-Heracleion ókori városára is ismét ráirányította a figyelmet.
Ezek a felfedezések átalakítják a régió történelmi földrajzáról alkotott ismereteinket.
Ahelyett, hogy kizárólag az ókori történészek által írt szövegekre támaszkodnának, a régészek ma már az utcák, épületek, vallási helyszínek és tengeri infrastruktúra fizikai maradványait is vizsgálhatják.
Egy eltűnt metropolisz rekonstruálása
A modern víz alatti régészet a búvárkodást, a szonáros feltérképezést, a fotogrammetriát és a háromdimenziós digitális rekonstrukciót ötvözi.
Minden egyes újonnan előkerült tárgy információval szolgál arról, hogyan működött az ókori Alexandria a kormányzás, a tudás és a nemzetközi kereskedelem központjaként.
A bronzgyűrű újabb értékes nyomot ad legfontosabb jelképének megjelenéséről és szimbolikus jelentőségéről.
Azt is bizonyítja, hogy a történelmi bizonyítékok váratlan helyeken is túlélhetnek.
Maga a világítótorony évszázadokkal ezelőtt eltűnt, de képe fennmaradt egy olyan apró tárgyon, amely elfér egy ujjon.
A régészek számára a legnagyobb felfedezés talán nem egyszerűen egy ókori csoda újabb ábrázolása.
Hanem az a lehetőség, hogy az Alexandriát körülvevő vizek még mindig lényeges bizonyítékokat rejtenek arról, hogyan kormányozták, látták el és kapcsolták a tágabb világhoz a történelem egyik legnagyobb nemzetközi városát.
